Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
A koalíciós kormányzást meghatározó erők 37
Bevezetés kommunisták háború után várható politikájának kivédése céljából is. 59 Ez a szövetség tulajdonképpen tovább élt. így például az 1945 őszén tartott választások alkalmával a helyi szociáldemokrata szervezetek sorra elhárították a Kommunista Párttal való választási szövetség létrehozásának gondolatát. Számos kérdésben közös álláspontot képviselt a két párt. Annak ellenére, hogy időközben a Szociáldemokrata Párt részben egyre inkább a kommunistákkal való együttműködés felé orientálódott, és a Kisgazdapárt polgári szárnya sem számított komolyan a korábbi szövetségesre, 1946 elején mégis felmerült az együttműködés felújításának a gondolata. Ennek az éppen csak kibontakozni, újjáalakulni készülő politikai szövetségnek a végét is jelentette a Baloldali Blokk létrehozása. A Blokk pártjai, az egyes vezetők azonban nem bizonyultak minden tekintetben a Kommunista Párt elvárásait feltétlenül kiszolgáló politikai partnereknek: több alkalommal fenntartásokkal éltek, ellentmondtak az e részről eléjük került javaslatoknak. A koalíciós kormányzásnak tulajdonképpen régebbi intézménye volt a pártközi értekezlet, amelynek ekkor hangadója, elvi irányítója — erőszakossága folytán — a Kommunista Párt lett. A pártok vezetőinek, illetve helyetteseiknek azonos arányú részvételével tartott ezen tanácskozásokon — a minisztertanácsi ülésen való tárgyalás előtt — alakították ki a legfontosabb politikai, szervezési, személyi kérdésekben a kormány elvi, de sokszor nagyon is gyakorlati álláspontját. E tanácskozásokon a Baloldali Blokk azonos módon állást foglaló és szavazó pártjaival szemben a Kisgazdapárt eleve kisebbségi helyzetbe került. A parlamenti választásokon a Kisgazdapártnak biztosított többségi elv a pártközi értekezletek közbeiktatása folytán nem érvényesülhetett: kivette a legfelsőbb kormányzati tényező kezéből a legfontosabb kérdésekben való érdemi tárgyalás, állásfoglalás, döntés lehetőségét. A pártközi értekezlet módot adott arra is, hogy amíg itt nem jutottak megállapodásra — sokszor egy-egy jogszabály tervezetének akár csak stiláris vonatkozásában — nem vitték az adott ügyet a minisztertanács elé; így egyes ügyek végtelen elodázására, ha — főleg a baloldal részéről — erre volt szüksége valamelyik félnek. Másrészt a vélemények egyre nyitottabb, nyersebb kifejtésére adtak alkalmat. így elsősorban a Kommunista Párt — nem mindig megalapozott — éles támadásai sokszor nehéz helyzetbe hozták a kisgazdapárti vezetőket. Pártközi értekezleteket azonban nem csak a pártok vezetőinek szintjén tartottak. Részkérdésekről az egyes tárcák, szakterületek képviselői is rendeztek ilyen értekezleteket - amelyeknek az eredményei, határozatai időnként megjelentek a legfelsőbb szintű pártközi értekezletek tanácskozásain is. 60 59 Lásd a jelen Bevezetést az 53. jegyzetnél. 60 A pártközi értekezletek tárgyalásaira az egyes minisztertanácsi jegyzőkönyvekben számos utalás található (lásd e kötet napirendi pontjainak tárgymutatóját). Az értekezletek jegyző42
