Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Az új kormány megalakítása, szervei, vezető személyiségei 10
Bevezetés Meglehetősen nehéz mindezek folytán áttekinteni, reálisan bemutatni ezt a nagy politikai, gazdasági, kulturális, igazgatási felelősséget viselő vezetőréteget - amely a koalíción belüli erőviszonyok változásával együtt néhány hónap alatt is folyamatosan átalakult. Nem teljesen pontos ismereteink alapján az alábbi összeállításban próbáltunk képet adni Nagy Ferenc 1946. november 15-e előtti első kormányának államtitkárairól. Miniszterelnökség Balogh István politikai FKGP Miniszterelnökség Miliők Sándor politikai SZDP Miniszterelnökség Vas Zoltán politikai MKP Miniszterelnökség Erőss János politikai FKGP Miniszterelnökség Bojta Ernő Béla adminisztratív SZDP 26 ra lehetőségére utalva — leszögezte: „a demokráciában a többségnek kell érvényesülnie, lévén a demokrácia sem egyéb, mint a többség uralma. A demokráciának ez a meghatározása azonban vagy semmitmondó közhely vagy veszedelmes féligazság. Mert nem minden többségi uralom: demokrácia. Ha a »többség« antidemokratikus, akkor a többség uralma nem demokrácia." Révai József (1898-1956) 1919-től kezdve részt vett a Kommunista Párt — elsősorban kulturális — munkájában. Tagja volt a párt vezető szerveinek. 1949-1953-ban népművelési miniszter, majd az Elnöki Tanács tagja, elnökhelyettese volt. 26 Miliők Sándor (1887-1959) 1917-től szociáldemokrata párttag, a közlekedési dolgozók szakszervezetének tisztviselője 1918-1919-ben a Vasutas Szövetség vezetőségének tagja. 1920ban Bécsbe emigrált. 1924-ben tért vissza. 1931-től 1944-ig a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság tagja. 1941-től 1944-ig a Népszava felelős szerkesztője. 1944 tavaszán a németek letartóztatták. 1945. június 13-ától 1946. június 11-éig miniszterelnökségi politikai államtitkár. 1945. augusztus 31-étől 1947. május 31-éig hazahozatali kormánybiztos. 1948-ban kizárták a Szociáldemokrata Pártból. Ezt követően nem vett részt a közéletben. Vas (Weinberger) Zoltán (1903-1983) 1919-ben diákként bekapcsolódott a kommunista ifjúsági mozgalomba. 1920-192 l-ben Csehszlovákiában élt. 1921-ben hazatért, de elítélték és fogolycsere révén került ki Szovjet-Oroszországba. 1925-ben Magyarországra küldték, ismét letartóztatták. 1940-ben a Szovjetunióba utazhatott. A moszkvai Kossuth Rádió munkatársa lett. A háború alatt belépett a Vörös Hadseregbe. 1944-től Magyarországon élt, tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1945 februárjától Budapest közellátási kormánybiztosa. 1945. május 6-ától novemberig Budapest polgármestere. 1945. december 5-étől a Gazdasági Főtanács főtitkára, címzetes államtitkár volt. 1946. szeptember 26-án nevezték ki miniszterelnökségi politikai államtitkárrá. 1949 júniusától 1953 februárjáig az Országos Tervhivatal vezetője. A Komlói Szénbányászati Tröszt igazgatója lett. 1954 elejétől a Minisztertanács Titkárságának a vezetője. Nagy Imre kormányában közellátási kormánybiztos volt, ezért 1956 után Romániába deportálták. 1958-ban térhetett vissza Magyarországra. Kegyelemben részesítették. Erőss János (1888-1962) jogi végzettséggel rendelkezett. 1923-tól 1945-ig ügyvédként dolgozott. 1906-tól a Függetlenségi 48-as Párt, 1930-tól a Nemzeti Radikális Párt, 1936-tól a Kisgazdapárt tagja volt, ez utóbbi párt vezetőségében is részt vett. Bekapcsolódott a német- és háborúellenes mozgalmakba. 1944. október 31-étől először a szovjet hatóságok, majd a magyar kormány megbízása alapján 1945 májusáig Szabolcs, majd Szatmár vármegye főispánja volt. Tagja lett a törvényhozó testületnek. Részt vett a Kisgazdapárt országos vezetőségében. 1946. február 23-ától 1946. november 20-áig a Jóvátételi Hivatal elnöke. 1946. április 5-én államtitkári rangot kapott. 1946. november 20-ától 1947. szeptember 24-éig közellátásügyi miniszter volt. 1948 elején nyugatra távozott. 18
