Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

40. 1946. július 19. neti Egyezmény aláírását megelőző időből legfeljebb a zsidókra vonatkozó rendelkezések alapján károsult külföldi állampolgárok ügye jöhetne szóba. Az akkori magyar törvények és rendeletek egyébként a külföldieket viszonosság feltétele mellett általában mentesítették a zsidókra vonatkozó hátrányos jogkövetkezmények alól. A vagyonjogi vonatkozású törvények közül a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló 1942. évi XV. te. 3. §-ának 9. bekezdése akként rendelkezett, hogy amennyiben az átengedésre kötelezett személy külföldi állampolgár vagy külföldön székhellyel bíró jogi személy, a föleművelésügyi miniszter az átengedésre kötelezés tárgyában a külügyminiszterrel egyetértésben határoz. Ennek a rendelkezésnek az alapján az akkori magyar külügyminisztérium megakadályozta azt, hogy az angol, az amerikai, a belga, holland állampolgárságú zsidók és a semleges országokban állampolgársággal bíró zsidók magyarországi ingatlanai igénybe vétessenek, és az igénybevételhez csak olyan esetekben járult hozzá midőn a külállam, melyhez az érdekelt fél állampolgárságánál fogva tartozott, a viszonosságot biztosítani nem tudta. Ez volt a helyzet a Németországban, a Szlovák Köztársaságban és az úgynevezett Független Horvát Államban állampolgársággal bíró zsidókat illetőleg. Ezek közül most a csehszlovák, valamint a jugoszláv állampolgárságú zsidók a Fegyverszüneti Egyezmény 13. cikke alapján teljes helyreállítást követelhetnek tőlünk. Lehetetlen volna azonban az, hogy Magyarország a külföldiek ellen az akkori közjogi helyzetben csak viszonosság hiányában foganatosított fasiszta hatósági rendelkezések címén kártalanítást fizessen, és ugyanakkor ne történjen gondoskodás arról, hogy a Csehszlovák Köztársaság, valamint a Jugoszláv Köztársaság területén vagyonukból fasiszta rendelkezések által teljesen kiforgatott, és minden kártalanítás nélkül menekülni kényszerült magyar állampolgárságú zsidók vagyontárgyaikba és jogaikba visszahelyeztessenek. Ebben a vonatkozásban nem lehet arra hivatkozni, hogy Magyarország legyőzött állam, s így polgárainak a jogi helyzete más, mint az Egyesült Nemzetek polgáraié. A szóbanforgó magyar érdekeltek ugyanis származásuknál vagy vallásuknál fogva azokhoz a rétegekhez tartoztak, amelyek ellen Hitler Adolf éppen úgy háborút folytatott, mint az Egyesült Nemzetek ellen. Tekintettel azonban arra, hogy úgy a Csehszlovák Köztársaság, mint a Jugoszláv Köztársaság előreláthatólag minden felelősséget elhárítana magától azokért a rendelkezésekért, amelyeket a területén annak idején megszervezett Szlovák Köztársaság, illetve Független Horvát Állam foganatosított, meg kellene elégednünk azzal, hogy egy olyan általános nemzetközi rendelkezést kezdeményezzünk, amely a jogaiktól megfosztott személyeknek a még meglevő vagyontárgyakba való visszahelyezését teszi lehetővé arra való tekintet nélkül, hogy a jelenlegi kormányok mennyiben felelőssek az országuk területén a múltban foganatosított hatósági rendelkezésekért. 1007