Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001)

Amennyiben a régi név nem volt azonosítható, úgy dőlt betűkkel szedve szerepel a helység. b) Az összetett helynevek mindenkor előfordulási alakjukban szerepelnek, de az alapszónál ennek minden alakjára utalás történik. c) Ha a helységnek több neve volt, úgy az egyes nevek mellett csak azok számok szerepelnek, ahol az a név fordul elő. Földrajzi nevek. Folyók, patakok, hegyek, völgyek, rétek stb. esetében szóval vagy rövidítéssel kapunk tájékoztatást, hogy milyen földrajzi névről van szó, ha ez magából a névből nem derül ki. Zárójelben a név előfordulási megyéjét adjuk. Azonosíthatatlanság esetén csak a fn. rövidítés jelzi a név mibenlétét. Tárgyszavak. A tárgyak és fogalmak esetében lehetőség szerint ragaszkodtunk a szövegben szereplő szóalakhoz, de éltünk a rokon fogalmak átfogó kifejezés alatt történő összevonásának lehetőségével is. Megtalálhatók a tárgyi és szellemi életre és társadalmi tagozódásra vonatkozó címszavak mellett az oklevelekben előforduló vulgáris szavak is. Szükség esetén eredeti helyesírásukkal. A társadalmi és művelődési rétegződésre történő utalások közül, amint az az előző négy kötetben is történt, elmaradt a mester szó kiemelése, mert az adatok tömegében ellenőrizhetetlenné vált, hogy mikor jelöl társadalmi rangot és mikor iskolázottságot. Egyes ritka és érdekes latin kifejezések az oklevélben szereplő alakjukban és a magyar jelentésüknél is előfordulnak. A pénznemeknél a magyar jelző általában a pénz külföldi előfordulására utal. í A betűrendbe sorolás magyar szabványa mechanikus sorolást ír elő. Ez az oka annak, hogy egyes esetekben logikailag együvé kívánkozó fogalmak elválnak egymástól. A szabványtól eltérünk oly módon, hogy a többjegyű kezdőbetűt (cs, zs) kiemeltük a szigorú betűrendből, amely más esetben érvényesül. Ugyanakkor a gépi rendezés érdekében - főként az ismétlést jelentő gondolatjelet követően - elhagytuk az írásjeleket és névelőket. Eltérés a szabványtól az is, hogy dőlt betűvel szedett, eredeti helyesírással írt CA-val és magánhangzóval kezdődő címszavakat a Cs betűnél kell keresni. Az áttekinthetőség érdekében az azonos kezdőszavaknál először a nagybetűvel, azután a kisbetűvel kezdődőek következnek. A személyneveknél ad', de, del, della elöljárót a sorolás nem vette számításba. A Vés FFegyetlen sort alkot. A név- és tárgymutató számai a regeszták és oklevélkivonatok sorszámai. Dőlt betűvel jelzi a mutató az eredeti helyesírással, betűhíven szedett címszavakat. A mutató készítésében közreműködött Judák Margit és Tóth Norbert. A mutatóban alkalmazott rövidítések cs. = családnév m. - megye f. = folyó NRB = Német-római Birodalom fn. = földrajzi név opp. = oppidum h. = helység P= patak hh. = hiteleshely pn. = városi polgárok, hospesek, lakosok neve jn. = jobbágyok, populi és ignobiles neve pr,, pred. = prédium kh. = keltezési hely szn. = személynév ker. = kerület V. = város (civitas vagy egyéb) kir. = király