Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001)

Jún. 9. (Bude, 40. die oct. Georgii) Peren-i Péter országbíró a turóci konventhez. 1418-ban újév nyolcadán Vydasthelek-i Balázs fia: Pál (proc. Turoch/Thwroch-i Balázs) panaszt tett amiatt, hogy Gyuek/Gyvek-i János fia: Bálint elfoglalt bizonyos Vydastheleky/Vydastheleke birtokban lévő földet. Az alperes (proc. Balázs fia: Tamás) ezt tagadva, kijelentette, hogy nem fog ellentmondani, ha az általa elfoglalt földet a felperes törvényesen visszafoglalja. Amikor azonban a konvent küldötte és Rakolch-i Benedek fia: Miklós királyi ember böjtközép 8. napján (márc. 9.) visszafoglalta a panaszos számára a két Samowczhe aqua között Vydasthelek birtok határától dél felé Gyuek irányában lévő, ad unum aratrum regalis mensure sufficientem becsült földdarabot, az alperes és Nadasyr-i István fia: János ellentmondott, ezért az utóbbit böjtközép (márc. 2.) nyolcadára a király elé idézték. Ekkor az alperesek azzal indokolták ellentmondásukat, hogy a felperes jókora földdarabot akart elfoglalni Bálint Gyuek és János Nadasyr nevü birtokából és Vydasteleke birtokhoz csatolni, s minthogy készek voltak ezt határleíró oklevelekkel bizonyítani, kötelezte őket, hogy György-nap nyolcadán mutassák be azokat. A jelen nyolcadon, amikorra a pert halasztották, a felperes ügyvédje bemutatta IV. Béla király 1260. évi oklevelét, amelyben örök birtoklásra Vydas Thwruch-i nemesnek adott - saját népe földjétől elválasztva - egy ekealjnyi, Vydas öröklött földje mellett, a két Yezernyche folyó között lévő, délről Gywek földdel, keletről Chepchyn és Alberti földekkel határos földet (Reg. Arp. 1129). János IV. László király 1278. júl. 18-i privilégiumát mutatta be, amely átírta Byther zólyomi ispán 1277. ápr. 24-i oklevelét a király által csereképpen András fiának: Mátyásnak adott, Thwruch-ban a leírt határok között lévő Nomsyr földről (Reg. Arp. 2880). Bálint pedig bemutatta I. Lajos király 1364. jún. 20-i, a saját 1363. szept. 17-i és a konvent szept. 25-i okleveleit átíró privilégiumát a csereként Fülöp fiának: Jánosnak adott Turóc megyei királyi Gyuek birtokról és Belafwlde földről, s azokba történt beiktatásáról; továbbá I. Károly 1318. szept. 22-i privilégiumát arról, hogy Churba (dictus) Domokos fia: Danch mester liptói, turóci és zólyomi ispán a királytól kapott, Thwruch-ban lévő Gyuek földet a király engedélyével örökre Harabor fiának: Lászlónak adta, leírva annak határait (Anjou-okit. V. 266). Ennek nyomán János bejelentette, hogy unacum eodem Valentino be kíván kapcsolódni a perbe, mert az I. Károly oklevelében leírt határok az ő Nadsyr birtokának határait transscendere viderentur. Minthogy a határok kijelölése nélkül nem tudja a pert eldönteni, kiküldötte és Dobowch-i János, Palasth-i Ermolaus, Pethke-i László és Thapaz-i Pál mestereknek, a királyi kúria jegyzőinek egyike mint a királyi kúriából e célra kirendelt királyi ember Mihály-nap nyolcadik napján (okt. 6.) határolja el előbb Vydasthelek birtokot Nadasyr és Gyuek birtok felől IV. Béla oklevele alapján a felperes útmutatása szerint és végül Gyuek birtokot Vydasthelek és Nadasyr birtokok felől I. Károly oklevele alapján Bálint útmutatása szerint, a vitatott földet lege regni requirente becsülje meg regali mensura mensurando vagy szemmértékre, állapítsa meg, hogy a felek közül ki van részben vagy egészben annak birtokában hogy melyikük mutatott privilégiuma alapján helytállóbb határokat, majd az eljárásról Mihálynap nyolcadán tegyen jelentést a királynak. Papíron, zárlatán pecsét és pecsétfö nyomával. Rakovszky cs., rákói és nagyselmeci lt. 45-732. (DF 258771.)