Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001)

Mária-plébániaegyház élére helyezett. Kéri és fírmo nostro regio sub edicto megtiltja, hogy a panaszost a plébánia eddig szokásos adományozásában gátolva, az új plébános bemutatására kényszerítse. Az oklevelet nagyobb pecsétjével, quo ut rex Hungarie utimur, erősíttette meg. - A szöveg élén jobb felől és a hátlapon a pecsét helyén: Commissio propria domini regis. Papíron, pecsételés nyoma nélkül. DL 70812. (Perényi cs.) 666 Jún. 17. Trau város szabályozza a vidéken tartózkodók fegyveres famulus állítási kötelezettségét. Mem. di Trau 420. - (M.) 667 (Jún. 18.) Zs. V. Márton pápához. Hívja vissza követeit, Fernand lugói és Jakab spoletói püspököket, mivel ők Ulászló lengyel királynak és Witold litván hercegnek a német lovagrenddel folytatott viszályában az utóbbi érdekében elfogultak. - Archív f. öst. Gesch. 52 (1874) 142. (Königsbergi 1555. sz. kódexből). - Mon. Pol. VI. 450. (Kómickieji kódexből). - Altmann I. 3883, reg. A levélben a kelet nincs feltüntetve. - (M.) 668 Jún. 18. Kassa. Zs. meg nem nevezett fejedelmekhez. Mivel követei, Przimko troppaui herceg és Öttingen Lajos a német lovagrend nagymesterénél nem értek el eredményt, a lengyel király mellé áll. Ennek ellenségei számára ne engedjenek átvonulást. - Altmann 1.3882, reg. (Königsberg lt.) - Joachim-Hubatsch 1/1. 2977, reg. (Uo.) - Fejér X/6. 952, említés. (Voigt VII. 350. után.) - (M.) 669 Jún. 18. (15. die penthec.) A kolozsmonostori konvent bizonyítja, hogy Varaskezy-i Lépes Loránd erdélyi alvajda máj. 25-i levelére (513) két kiküldöttje és Chaaz-i Mátyás mester, az alvajda ítélőmestere előtt Gewrgfalwa és Zamusfalwa birtokok szomszédainak jelenlétében Vasarhel-i Gerew fia: Miklós és két osztályos testvére kész volt letenni az esküt, erre azonban nem került sor, mert a felek compositiva ordinatione multorum proborum et nobilium virorum a vitás területet határjelek emelésével két részre osztották oly módon, hogy a déli, a Gewrgfalwa felőü a Gewrgfalwa-i nemeseknek, a másik, az északi, a Zamusfalwa felőli pedig a Zamusfalwa-i nemeseknek jutott. Incipiendo a plaga orientali penes quendam rivulum arundinosum in loco Marchalhyda vocato, ubi duas metas no vas terreas fecissent; dehinc gyrando ad plagam occidentalem sub parvo monticulo, qui in latere eiusdem unam metam terream posuissent; tandem ulterius ad eandem plagam per bonum spatium eundo super terras arabiles in latere montis metam terream cumulassent; abinde semper ad eandem plagam pergendo et paulisper eundo modo consimili metam terream elevassent; deinde ulterius eundo plagam ad eandem inter terras arabiles super quoddam berchel in latere montis unam metam terream elevassent; abinde modo consimili ad plagam occidentalem longe lateque per bonum spatium tendendo et inter terras arabiles ascendendo ad aliud berchel penes magnam viam, qua itur de silvis predicte possessionis Gewrgfalwa ad predictam possessionem Zamusfalwa a parte orientali dicte vie ac spinas duas metas terreas capitales erexissent et sic terminassent. Ha a Zamusfalwa-i nemesek nem maradnának meg a megállapodás mellett, a most nyert vitás területet in loco Marchalhyda levő két határjeltől kezdve usque Baglyastho és Bewdeskwth elveszítik és az minden peres eljárás nélkül a másik félre száll, továbbá 100 nehéz márka bírság sújtja őket a tíz márkányi bírói részen kívül; ha pedig a Gewrgfalwa-i nemesek nem tartanának ki mellette, ők a fenti bírságon kívül a vitás területből kapott részt incipiendo a superiori parte, qua itur de silvis penes magnam viam Fellekwtha prope