Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001)

Kijelölt királyi emberek: Benedictus, Iohannes filii Georgii de Crucho, Benedictus f. [...], Petrus de Komaroch, Ladizlaus f. Michaelis de Tussá. Foltos papíron, zárlatán pecsét nyomával. DL 10814. (NRA 1548-5.) - (M.) 527 Máj, 27. Kassa. Zs. Kázmér tescheni herceget, Auschwitz urát évi 3000 magyar aranyforint fizetéssel tanácsosává udvarába fogadja. - Altmann I. 3877, reg. (HHSTA, RRB G fol. 46a - DF 288581 fol. 64a.) -(M.) 528 Máj. 27. Kassa. Zs. János maidburgi várgrófot, az (alsó-ausztriai) Hardeck urát 2000 magyar aranyforint fizetéssel tanácsosává udvarába fogadja. - Altmann 1.3877, reg. (HHSTA, RRB G fol. 46b - DF 288581 fol. 64b.) - (M.) 529 Máj. 28. Kassa. Zs. megparancsolja az ország minden egyházi és világ bírájának, hogy Maróti János volt macsói bánnak és familiárisainak minden perét halasszák el a török elleni had miatt. - SMM 10 (1979) 73/121. (Zs. 1419. jún. 7-i átírásából: 616. Esztergomi káptalan mit., Actaradicalia27-5-6-DF 236589.) 530 Máj. 28. Mocenigo Tamás velencei dogé a zárai comes-hez és az ottani kapitányhoz. A Quarneróban kószáló kalózokat igyekezzenek foglyul ejteni. - Ljubié VII. 279, reg. (Zárai lt., Ducali e terminazioni lib. I. c. 38.) - (M.) 531 Máj. 29. (Cassouie, f. II. p. Vrbani) Zs. ítéletlevele. Wrmezew-i Péter, Illés és Tamás meg Dolha-i János fia: György perbe hívatták István fia: Péter, Dragus fiai: János és Garzow, Miklós fia: Illés, Balycha fiának: Sandrinus-nak fiai: István és László, Péter fiai: János, Domokos és Jakab Volahos de Bylke, akik Lypche és Haryncha, más néven Zelewmezew Máramaros megyei birtokokon kenézséget bírtak, azon a címen, hogy mivel a fenti birtokokat ő új adomány címén nekik adományozta, a fenti kenézség is őket illeti. A per az ő és a bárók tárgyalása és ítélete elé kerülvén Péter és Illés felperesek, valamint Bylke-i István fia: Péter a többiek nevében is megjelenve István fia: Péter annak bizonyítására, hogy a fenti kenézség őt, testvéreit és rokonságát joggal megilleti, bemutatta Rozgonyi Simon országbíró 1412. nov. 14-i, itt tartalmilag átírt oklevelét (ZsO III. 2949), majd a felek ítéletet kértek. Ezek után azzal az indokolással, hogy ámbár Péter és Illés atyafiaikkal együtt az ő általa javukra tett, Lypche és Haryncha birtokokra vonatkozó adománya folytán a birtokok kenézséget is a maguk részére igénylik, azonban mivel Lajos király a tartalmilag átírt 1350. évi oklevelével a fenti kenézséget már jóval előbb Karachon Sarachenus, Miklós, Bálint és Lukács nevü fiainak, az István fia: Péter, Balycha fia: Sandrinus és többi rokonaik őseinek és azok utódainak adományozta örökre és az adománylevelet meg is erősítette, azért Simon országbíró a fenti okok alapján a kenézséget Sandrinus-nak és Péternek, valamint atyafiaiknak ítélte meg és abba be is iktattatta őket, mindezek alapján a bíróságban vele együtt ülő bárókkal, előkelőkkel és nemesekkel úgy látta, hogy Lypche és Haryncha, más néven Zelewmezew birtokok kenézséget minden jövedelmével és hasznával együtt more térre nostre Maramorosiensis Bylke-i István fiának: Péternek, Dragus fiainak: Jánosnak és Garzow-nak, Miklós fiának: Illésnek, Balycha fia Sandrinus fiainak: Istvánnak és Lászlónak, Péter fiainak: Jánosnak, Domokosnak és Jakabnak vissza kell ítélni, azért a bárók és nemesek tanácsa alapján Lypche és Haryncha birtokok kenézséget István fiának: Péternek és többi atyafiának és azok utódainak megítélve sub officio pristine servitutis nobis et sacre corone regié more et