Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [18.] 198.1947. augusztus 28.
mányra esetleg háruló terhek. Annak érdekében, hogy megfelelő kalkulációs alapok álljanak a magyar kormány rendelkezésére, a Külügyrmmsztérium útján táviratilag kértük a bukaresti magyar külképviseleti hatóságtól az idevonatkozó román adó- és illeték-jogszabályok megküldését, valamint a román igénnyel összefüggésben közelebbi információk beszerzését. Nézetem szerint a kérdés kedvező elintézésére két lehetőség kínálkozik. Elsőnek legyen szabad tisztelettel felhívnom a t. Minisztertanács figyelmét azokra a jelentős adó, illeték és egyéb közteher kedvezményekre, amelyeket mindkét állam a Szovjetunióval szemben fennálló gazdasági kapcsolatok kimélyítése céljából a szovjet érdekeltségű vállalatoknak nyújt, különös tekintettel arra, hogy a magyar tulajdonban volt petrozsényi részvények átruházása folytán a Szovjetunió megszerezte a Petrozsényi Román Kőszénbánya Rt. részvényeinek többségét (61,65%-át). A szovjet kormány jóindulatát és támogatását kellene tehát mindenekelőtt kikérni annak érdekében, hogy a román kormány a most már szovjet érdekeltségűnek tekinthető petrozsényi bánya részvényeire vonatkozó kétrendbeli átruházási jogügyletet a különböző kincstári terhektől mentesítse, annál is inkább, mert tudomásom szerint, amit a szovjet képviselők is megerősítenek, a Szovjetunió a petrozsényi vállalat vezetését már ténylegesen átvette. Az ügy kedvező elintézésének második lehetősége a következő megfontolásokon alapszik: a petrozsényi részvényátruházás kettős magánjogi ügyletként fogható fel. A részvényeknek a magyar részvényérdekeltségtől történt megszerzése, majd a szovjet kormányra történt átruházása Magyarországon létrejött kötelmi ügyletnek tekinthető, amelynek joghatályossá válása nem kapcsolható ahhoz a felfüggesztő feltételhez, hogy a jogügyletet a Romániában hatályban lévő jogszabályok értelmében kötelmi jogilag a bukaresti tőzsdén meg kell ismételni. Felfogásom szerint tehát a román szóbeli jegyzéknek a tőzsdeügynöki jutalékra vonatkozó igénye az általános nemzetközi jogi elvekbe ütközik. Ami a névre szóló részvényeknek fizikai átadását és az átruházásnak a Petrozsényi Román Kőszénbánya Rt. részvénykönyvében történő átírását, tehát a Szovjetunió jogi értelemben vett tulajdonába helyezését illeti, mindkét aktus a főügyletnek dologi jogi következménye, s mint ilyen alig vonható ki az érvényben lévő román jogszabályok hatálya alól. Mindez gyakorlatilag egyértelmű azzal, hogy a tőzsdei átírással kapcsolatos tőzsdeügynöki jutalék ezen felfogás érvényesülése esetén elesnék, tehát maradna a román jegyzékben említett 2,5%, mely álláspontom szerint csupán egyrendbeli részvényátruházás (az első) után számítható fel. Ez legkedvezőtlenebb esetben mintegy 300 000 dolláros terhet jelentene a magyar kincstárra. Az illetékkötelezettség teljes elhárítását, illetőleg akár a részvényérdekeltségekre, akár a Szovjetunióra való áthárítását azért tartom nehezen elérhetőnek, mert az illetékkötelezettséget az Igazságügyminisztérium felfogása
