Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [18.] 198.1947. augusztus 28.
lyesbítendő. 71 A Gazdasági Főtanács hozzájárult ahhoz, hogy 3400-ig lehessen ilyen altiszti állást létesíteni. 72 A pénzügyminiszter álláspontja az, hogy a 3000 lelket számláló községeken felül lehessen ilyen állást létesíteni. Az évi fizetés 5280,00 Ft. Ehhez mint különbözet jönne 300 000 73 forint. Amennyiben a minisztertanács és a Gazdasági Főtanács úgy tárgyalnák meg, hogy ez az évi különbözet nem jelent komoly megterhelést, kéri ennek kimondását, hogy 4000-es kereten belül lehessen ilyen altiszti állást létesíteni, a szegődményesek átminősítésével. A pénzügy javasolja, hogy 3000-es lélekszámon felül lehessen ezt megcsinálni, ez kb. fedi ezt a keretet. Pénzügyminiszter [képviseletében Kemény György államtitkár]: A célkitűzéssel tisztában van és azt helyesli, de ezen kívül még nem látnak tisztán, hogy az elöljárók tiszteletdíja ebben benne van-e? [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: Ez a Gazdasági Főtanácson keresztülment, nem érdemes ennyit vitatkozni. [Rajk] Belügyminiszter: A pénzügy is hozzájárult a községi elöljáró, bfró és pénzbeszedő megkülönböztetéshez. Őszintén szólva ennek a pénzügyi kihatásait nem is tudná felemlíteni, mert ez már elfogadást nyert. [Vas] Gazdasági Főtanács főtitkára: A 2. § (2) bek. így elfogadható. Ezt meg lehet csinálni. zügyminiszter által kidolgozott javaslat került a minisztertanács elé. (MOL XLX-A-10,18. d. 1947. július 23. 10. napirendi pont) A Belügyminisztérium szám nélküli előterjesztésében felhívta a figyelmet arra, hogy nem tartható fenn az 1886. évi XXII. tc. 65. §-a, amely a községi önkormányzatok hatáskörébe utalta a községi elöljárók tiszteletdíjban részesítésének a kérdését. Elsősorban azért tartotta szükségesnek e kérdés újbóli rendezését, mert míg korábban az elöljárók a vagyonos osztály tagjaiból kerültek ki s így számukra nem volt különösebb jelentősége a tiszteletdíjnak, 1945 után elöljárósági tagok lettek nincstelen parasztok, földmunkások, iparosok és munkások is, akik számára az egésznapos elfoglaltságot jelentő tisztségek díjazás nélküli ellátása gazdasági helyzetük ellehetetlenülését jelenthette. Ezért javasolta a legtöbb elfoglaltsággal járó községi bírói és pénztárosi tisztséget betöltők megfelelő díjazásának központi rendezését. Hasonlóképp központi szabályozást kívánt a községi szegődményesek helyzetének rendezése is, akik korábban az egyes községek szabályrendeletei alapján részesültek eltérő mértékű és az állami, törvényhatósági vagy megyei városi altiszteknél lényegesen alacsonyabb díjazásban. Felhívta a figyelmet arra is, hogy amíg az önkormányzati tisztviselők az ellenük emelt fegyelmi vádak ellen perrendtartásszerű eljárás keretében védekezhettek, az altiszteknek ez a joga az egyes helyi szabályrendeletekben egyáltalán nem vagy csak nagyon hiányosan volt szabályozva. A demokrácia követelményeivel össze nem egyeztethető megkülönböztetést a tisztviselői és altiszti kar között e tekintetben is sürgősen megszüntetendőnek minősítette. Az előterjesztés mellett megtalálható a rendelet tervezete. Lásd a 10 511/1947. Korm. sz. rendeletet, MKRT 1947. augusztus 30. 71 A rendelettervezet 2. §-ának (2) bekezdése a különböző lélekszámú községekben szervezendő bírói és pénztárnoki állások számának megállapítását a belügyminiszterre és a pénzügyminiszterre bízta volna. A megjelent rendelet ezzel szemben rögzítette, hogy az említett állások száma az ország egész területén összesen a négyezret nem haladhatja meg. 72 Elírás történhetett az „altiszti" állást illetően — itt és a következőkben is — a bírói és pénztárosi állások országos számáról lehetett sző. 73 Feltehetőleg elírásról lehet szó és valójában évi 3000,00 forintról történt említés.
