Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [17.] 197.1947. augusztus 21.
és dr. Hamvas Endre püspökök memorandummal fordultak és felvetve a történelmi felelősség kérdését kérik, hogy ha már az eddigi hibák helyre nem hozhatók, állítsák le a kitelepítését legalább azoknak, akik egyénileg nem bűnösök és nem okozói az ország tragédiájának. Megfontolva a történelmi felelősség kérdését is és nem tévesztve szem elől a nagy Szovjet Birodalom nemzetiség-politikai elveit s mert a jelen kormány nem vállalhat felelősséget korábbi kormányok gestioiért, a belügyminiszter úrhoz az alábbi átiratot tervezzük: Belügyminiszter Úrnak. A magyarországi németek kitelepítésének folytatásával kapcsolatban Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek és az 1947. évi július hó 25. napján tartott püspökkari konferencia határozatából dr. Pétery József váci és dr. Hamvas Endre csanádi püspök a másolatban idezárt memorandumokat terjesztették elém. Ezek az átiratok komoly jelentőségű és súlyos kihatású tényekre és a nemzet jövője szempontjából káros visszásságokra hívták fel a figyelmet. Ezért úgy is, mint a kormány elnöke és a magyar kormánynak a nemzetiségi kérdések intézésére hatáskörénél fogva elsősorban hivatott tagja, de úgy is mint a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt képviselője, felkérem Miniszter Urat, hogy a felvetett kérdéseket gondos megfontolás tárgyává tenni és megoldásuk érdekében a minisztertanács elé soron kívül javaslatot tenni szíveskedjék. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy az ország romlásáért felelős német nemzetiségű személyek ellen folyó erélyes eljárásra a magam részéről is súlyt helyezek s távolról sem szándékozom akadályozni azok kitelepítését, akik a magyar haza iránt tartozó hűség megszegésével a Volksbundba, vagy az SS-be önként beléptek, vagy éppen ezekben a válságos időkben visszanémetesítették megmagyarosított nevüket. Viszont meg kell védelmezni azokat a németajkú polgártársainkat, akik az ország iránt tartozó hűségről annak idején kétséget kizárólag [sic!] tanúságot tettek s a legerősebb terrorral szemben is a magyar haza hű fiainak bizonyultak. Egyet kell értenem a hivatkozott memorandumokban a „Hűség Mozgalom" tagjai felől mondottakkal. Ebben a mozgalomban a magyarországi németség egy része tett tanúságot hazafiságáról és nemcsak igazságtalanság, de méltánytalanság volna ezeket a családokat megfosztani az állam polgárait egyaránt megillető jogoktól. A nemzetközi kötelezettségeinket szabályozó békeszerződés mellett az 1946. évi I. tc, a demokratikus magyar állam alkotmányának alapköve, a kormány kötelességévé teszi, hogy az állampolgárok természetes és elidegeníthe-
