Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [16.] 196.1947. augusztus 14.

hatáskörük van. Mindenesetre a törvény rendelkezései mellett is megtalálta eddig is a módját annak, hogy feltétlenül gondoskodjék a választás tisztaságáról és a rend fenntartásáról. Egy csomó olyan intézkedés történt, amely valóban elősegíti azt, hogy ezeket a szempontokat maximálisan szem előtt tartsuk. Óriási megterhelést jelent ez a Belügyminisztérium munkájának és az államháztartásnak. A választások végén 7-800 000 forintot kell majd kifizetni csak a telefon és rádióköltségekre. Vállalták ezt a költséget, hogy állandóan összeköttetésben legyenek a vidéki szervezetekkel is és azonnal orvosolják a panaszokat. Lényegében a választás, illetve annak előkészítése eddig, beleértve a politikai kortes-küzdelmet is, az országban mindenütt a legnagyobb rendben és nyugalomban folyt. Sehol semmiféle rendzavarásra nem került sor. Ilyen irányban megjegyzés a közellátásügyi miniszter részéről sem történt, csak a névjegyzékek összeállításával kapcsolatban. Már a tegnapi nap folyamán megközelítően végleges számadatokat közölt a miniszterelnökkel, amelyből látszik, hogy nem közelítették meg azt a számot, amit ki kellett volna zárni. A számoknak van törvényszerűsége [sic!], ha alatta maradtunk annak a számnak, amit politikai, józan becslés alapján ki kellett volna, hogy hagyjunk, akkor nem valószínű, hogy mindenki, akit kizártak, azt törvényellenesen zárták ki és akiknek benne kellett volna lenni, azokat kihagyták a névjegyzékből. Mégis az a reális, hogy a kisebb % mégis az, ahol valamilyen törvénysértés történt és nem az a jellemző, hogy csak törvénysértő kizárások történtek. Ha 10-12 000 embert kizárnak törvénysértéssel, ez az egész országot nézve elenyésző százalék, de ha ennyi ember elkezd ordítani, akkor az egész ország visszhangzik tőle. Különösen akkor, amikor ezek mellett az esetek mellett vannak olyan politikai törekvések, amelyek egyenesen igyekeznek felhasználni az ilyen eseteket és beállítani és diszkreditálni az egész magyar demokráciát, mintha a választásokicai kapcsolatban csak törvénysértés történne. Nem keresi a különböző hátterét annak, hogy vajon milyen tendenciával csinálják azokat az ellenzékben lévő kis pártok. A koalíció pártjaitól azonban el kell várni azt a józanságot, tárgyilagosságot, hogy elsősorban a számok törvénye és a reális helyzet alapján ítéljék meg a tennivalókat és ne ellenséges, fasiszta propaganda alapján. Ha megnézzük a számadatokat, hogy hányat vettek fel a listára, akkor kb. az a számadat bontakozik ki, hogy vagy megközelítettük, vagy éppen túlhaladtuk a választójogosultak létszámában azt, ami 1945-ben volt. A kizárásoknak száma feltétlenül nagyobb, mint 1945-ben volt. A kizárásoknak ez a nagyobb száma feltétlenül helyes is. Csak egy többé-kevésbé végleges számot mond: 1939-ben Szabolcs megyében 3-4 nyilas képviselőt választottak meg. A 310 000 emberrel szemben összesen kizártak 14 000 embert Szabolcs vármegyében. Ez messze 5%-on alul van. Ha 14 500 ember között van néhány törvénysértő kizárás, a bizottság részéről nem az a helyes eljárás, hogy ezt felborítsuk és visszaadjuk a fasisztáknak a választójogot, hogy újra megválasszanak néhány fasiszta képvi-