Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [15.] 195.1947. augusztus 8.

zük, hogy az 1938. évben a nemzeti jövedelem tőkévé merevedő része 15,3%-ot tett ki úgy, hogy ekkor sokkal nagyobb nemzeti jövedelemből 85% maradt a lakosság fogyasztására. A magyar közgazdaságra nehezedő nagy terhek közvetlen következménye az életszínvonal alacsonysága. Az az életszínvonal, amelyet különösen a tisztviselő és munkásosztály a stabilizáció érdekében vállalni volt kénytelen, oly alacsony, hogy az hosszabb ideig nem viselhető el. Ez nemcsak az állami alkalmazottakra vonatkozik akiknek igényei az államháztartásra közvetlen nyomásként érvényesülnek, hanem a magángazdálkodásban foglalkoztatott tisztviselőkre és munkásokra is, mert a gazdasági egyensúly megvalósítása és ennek keretében a fizetéseknek és munkabéreknek a rendelkezésre álló árumennyiséggel összhangba hozása a stabilizációnak ugyanolyan feltétele, mint az állami bevételek és kiadások összhangja. A táplálkozási viszonyok romlását legjobban mutatja, hogy az 1946/47. évben búzából és rozsból mindössze 11,9 millió mázsa állott a belföldi fogyasztás rendelkezésére, szemben az 1938/39. évi 19,25 millió mázsával. A rendelkezésre álló mennyiség nem volt képes fedezni még az erősen leszállított fejadagok mellett adódó szükségletet sem, amely 15,76 millió mázsa volna. A fejadagok alapján számított szükséglethez képest mutatkozó 3,86 millió mázsa hiány egy részét kukoricával és árpával pótoltuk. Május elején a gazdasági év végéig még várható hiány 510 000 mázsát tett ki, amely mennyiségből 130 000 mázsát fedezne a kilátásban levő búza- és lisztbehozatal. Burgonyából 3 és 1/2 millió, húsból 2 1/2 millió, zsiradékból 0,2 millió mázsával, tejből 4,6 millió hl-el kevesebb állott a belföldi fogyasztás rendelkezésére, mint 1938/39-ben. A Magyarországra nehezedő terhek másik súlyos következménye a magyar exportképesség erős csökkenése. Minthogy ipari termelésünk jelentékeny része jóvátételi és beruházási célokat szolgál, ipari exportunk — ugyanúgy egyébként mint mezőgazdasági kivitelünk — egészen alacsony és összkivitelünk nem képes elemi azt a szintet, amely szükséges volna ahhoz, hogy a gazdasági fejlődés előfeltételét képező külföldi nyersanyagokat importálni tudjuk. Árukivitelünk a stabilizáció óta havi 60 millió forint körül mozog, ami 1/3-ad részét sem éri el a háború előtti havi átlagnak. Exportlehetőségeink korlátozott volta miatt attól lehet tartani, hogy gazdasági teljesítőképességünk fokozását — ami nemzetközi kötelezettségeink teljesítésének is előfeltétele — a devizahiány és az importnehézségek hátráltatni fogják. III. A fentebb I. és II. alatt kifejtettek szerint a magyar áUamháztartás bevételei már a jelenlegi terhek mellett is alig látszanak elégségeseknek a kiadások