Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [13.] 193.1947. július 28.
MOLAJ között osztassék fel. Evvel kapcsolatban a magyar bizottság megjegyezte, hogy e megoldás, amennyiben azt a magyar kormány elfogadja, legfeljebb a feldolgozásra kerülő nyersolajmennyiségre lenne alkalmazható, minthogy bizonyos mennyiségű nyersolaj nem kerül az országban feldolgozásra, hanem közvetlenül exportáltatik. Ezt a szovjet fél tudomásul vette. Ezek után a magyar bizottság vállalta, hogy ezt a javaslatot döntés végett a magyar kormány elé terjeszti. Ez a megoldás kétségtelenül igen jelentős engedményt jelent a szovjet fél részéről és véglegesen elkerüli határozott mennyiség elkötelezését a MOLAJ javára. 9. A helyiérdekű vasutaknak járó bérösszegekkel kapcsolatban a szovjet fél továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy az aranypengőben megállapított béröszszeg egy aranypengő egyenlő 3 forint arányban folyósíttassék a Szovjetunió részére, éspedig a koncessziós időtartamra évenként. A magyar fél közölte a szovjet féllel, hogy üyen mértékű valorizációs igényt teljesítenie nem áll módjában s ismételten közölte azt is, hogy a tőkésített követelés egyösszegben való megváltására az államháztartási helyzet ez idő szerint nem nyújt lehetőséget. Felajánlotta a magyar bizottság azt, hogy a szovjet fél részére az 1945., 46. és 47. évre a bérösszeget egy aranypengő egyenlő 1 forint arányban (megfelel évi kb. 350 000 forintnak), az 1947. évi után hét éven keresztül 1 aranypengő egyenlő 1,5 forint arányban (megfelel évi kb. 525 000 forintnak) és az után a koncessziós idő elteltéig egy aranypengő egyenlő 2 forint arányban (ez 1982-ig megfelel évi kb. 700 000 forintnak, attól kezdve 1988-ig fokozatosan kisebb összegnek) fizeti meg. A szovjet fél a magyar bizottságnak az 1945., 46. és 47. évre vonatkozó javaslatát elfogadta, azt kívánja azonban, hogy ettől kezdve olyan összeget fizessen évenként a magyar kormány, hogy összes fizetéseivel a koncessziós időre járó aranypengő összegeknek egy aranypengő egyenlő 3 forint alapon átszámított összegét kiegyenlítse. A magyar fél a szovjet fél kérésére az ügyet a Minisztertanács elé terjeszti. Javaslom, hogy a magyar delegációt oly értelemben méltóztassék utasítani, hogy legfeljebb ahhoz járulhat hozzá, hogy a 3 helyiérdekű vasútban fennálló szovjet részesedés címén a fizetendő annuitás 42 összege az 1948. évtől a koncesszió lejártáig terjedő időre legfeljebb egyenletesen évi 700 000 forintban állapíttassák meg. Az 5. és 7. számú mellékletet adminisztratív tévedés folytán csak utólag fogom a t. Minisztertanácsnak bemutatni. 43 Budapest, 1947. évi július hó 23. napján. dr. Ries István s. k. igazságügyminiszter Gépelt, aláírás nélküli tisztázatról készített egykorú egyszerű másolat. 42 évi törlesztés, a részlet és a kamatai 43 Lásd a 13/g-h. sz. mellékletet.
