Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [11.] 191.1947. július 17.

Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult azzal, hogy a szaktárcákat érintő részben a pénzügyminiszter az illetékes miniszter meghallgatása után, iparügyi vonatkozásokban pedig az iparügyi miniszterrel egyetértőleg határoz. [33.1 34. [Nyárádi] Pénzügyminiszter előterjeszti javaslatát a szeszesital-forgalmi illetékből származó bevétel egy részének az államkincstár részére való megtartása tárgyában.

41 Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. [34.] 35. [Nyárádi] Pénzügyminiszter előterjeszti javaslatát az illetékről szóló rendelettervezet tárgyában.

42 [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: Nem volt ideje áttanulmányozni, de nem volna kifogása az ellen, ha elvben elfogadnák s amennyiben vannak olyan kérdések, amelyek részéről észrevételként felmerülnének az áttanulmányozás kapcsán, úgy vétessék az figyelembe. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: Neki is lennének észrevételei, ezért azt javasolja, hogy amennyiben valamelyik tárcának észrevételei vannak, azt 5 napon belül közölje a pénzügyminiszterrel. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: Az állami tisztviselők 500 forinton felül bélyegilletéket kötelesek fizetni.

43 Ez szerinte igen súlyos megterhelése a köztisztviselőknek. 41 A Pénzügyminisztérium 109 425/1947. XV sz. előterjesztésében emlékeztetett arra, hogy 1923 végéig a szeszesitalforgalmi illetékekből származó bevétel az államkincstárt illette, akkor a 8700/1923. ME sz. rendelet (MRT 1923. 353. p.) 1924. szeptember 1. napjától átengedte annak a községnek (városnak), amelynek területén az illető italmérési (árusítási), nagybani eladási vagy közvetítő üzlet telephelye működött. A szeszesitalok árának jelentős megemelkedésére tekintettel az illetéket javasolta kétszeresére emelni, másrészt pedig — az államháztartás szükségletére tekintettel — az emelésből származó bevételt 85% erejéig az államkincstár számára kérte megtartani. Az előterjesztés mellett megtalálható a rendelet tervezete. Lásd a szeszesitalforgalmi illetékbevételekből a községeket (városokat) megillető részesedés újabb megállapításáról szóló 8880/1947. Korm. sz. rendeletet, MKRT 1947. augusztus 8. 42 A Pénzügyminisztérium 175 200/1947. XI. a. sz. előterjesztése szerint az addig hatályos illetékjogszabályok egy része még az 1850-ben kiadott császári pátens eredeti szövege, nagyrésze pedig a pátens már hatályban nem lévő részeinek módosított és kiegészített rendelkezése volt. Ezekhez járult a későbbi jogszabályok egész sora. A jogszabályoknak ez a tömege ekkorra már annyira szerteágazóvá és áttekinthetetlenné vált, hogy alkalmazásuk nemcsak az adózó közönség, hanem a szakemberek részére is nehézséget jelentett és jogbizonytalansághoz vezetett. Ezért és az állami érdekek hatályosabb biztosítása céljából is múlhatatlanul szükségesnek jelezte az illetékjogszabálynak korszerű, áttekinthető és rendszeres kódexbe foglalását. 43 A rendelettervezet 183. §-a — az előterjesztésben foglaltak szerint — az alkalmazotti jogviszonyból származó illetmények felvételéről kiállított nyugtákat 0,5% illeték alá vonta. A