Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [7.] 187.1947. július 3.
jegyzésben azokat a kérdéseket, amelyeknek rendezetlen volta a gondozására bízott érdekeket különösen sértik. 85 Anélkül tehát, hogy e kérdések részletes taglalásába belebocsátkoznék, a magam részéről csak általánosságban kívánok rámutatni arra, hogy a fentiekben vázolt helyzetet magam is tarthatatlannak ítélem. Amellett, hogy a tárgyalások megszakadása és a több hónapos tárgyalási szünet tárgyalási pozíciónkat a lakosságcsere műveletek előrehaladása folytán egyre kedvezőtlenebbé teszi, arra is rá kell mutatnom, hogy azok a remények, amelyeket a magyar kormányzat a lakosságcsere egyezmény megkötéséhez, majd végrehajtásának megindításához fűzött, nevezetesen azok a remények, hogy az egyezmény magyar részről történő lojális végrehajtásával a Csehszlovákiában élő magyarság helyzetén könnyíteni fogunk tudni, nem valósultak meg. Bizonyos régi sérelmek, mint a vagyon[el]kobzásra vonatkozó intézkedések hatálytalanítása, még ma sincsenek orvosolva, amellett újabb sérelmek is jelentkeznek magyarok lakásának rekvirálása, illetve magyarok összeköltöztetése formájában. 86 Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a lakosságcsere végrehajtására hivatott csehszlovák, illetve szlovák hatóságok bizonyos olyan rendelkezéseket sem hajtanak végre, amelyek a lezajlott tárgyalások folyamán létesült megállapodások formájában jöttek létre s amelyeket a vegyesbizottság határozatilag kötelező erőre emelt. Ezen a téren első sorban a nemzeti gondnokságok 87 megszüntetésére vonatkozó rendelkezések szabotá85 Vájlok Sándor, a Külügyminisztérium legrégibb csehszlovák-szakértője készített egy memorandumot a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezményben tisztázatlanul hagyott pénzügyi kérdésekről. Ezt eljuttatták a köztársasági elnökhöz, a miniszterelnökhöz és a koalíciós pártok vezetőihez, de az egyezménytervezet minisztertanácsi tárgyalásakor ezt figyelmen kívül hagyták. (Kertész István i. m. 252-253. pp.) 86 A 108/1945. Sb sz. dekrétum (1945. október 25.) kimondta, hogy kártérítés nélkül el kell kobozni a Csehszlovák Köztársaság számára minden ingó és ingatlan vagyont, amelynek tulajdonosa német vagy magyar fizikai személy, azok kivételével, akik bebizonyítják, hogy hűek maradtak a Csehszlovák Köztársasághoz. Ezt a dekrétumot a lakosságcseréről szóló egyezmény értelmében felfüggesztették ugyan, de Slovenska Národná Rada 1946. május 14-én kiadott 64/1946. sz. rendelete a magyar tulajdont képező ingatlanokat elkobzottnak nyilvánította. A 31/1947. sz. törvény intézkedett az elkobzott vagyon szétosztásáról, a családiházak és a kisebb iparvállalatok magánkézbe adásáról. Ezeket a rendelkezéseket számos más vagyoni és jogfosztó intézkedés követte. így megvonták a magyar lakosság nyugdíját, a bérelt lakásból bármikor kitehetők lettek, kizárták őket a háborús rokkantsági kártérítésből, a gyógyfürdők igénybevételéből, az UNRRA által nyújtott penicilinnel való gyógykezelésből. (Janics K i. m. 152-155. pp.) 87 A kassai kormányprogram célul tűzte ki a nem szláv elemeknek az ország gazdasági életéből való kirekesztését. Ennek értelmében az 1945. május 19-én kiadott 5/1945. Sb. sz. dekrétum előírta, hogy szlovák, illetve cseh nemzeti gondnok felügyelete alá kell helyezni minden német vagy magyar tulajdonban lévő kereskedelmi vagy ipari üzemet. A 20-nál kevesebb alkalmazott esetében a helyi nemzeti bizottság, 20-300 alkalmazott esetében a járási nemzeti bizottság, a 300-nál több alkalmazott esetében pedig a Szlovák Nemzeti Bizottság nevezte ki a nemzeti gondnokot. A rendelkezés a földbirtokra is vonatkozott, az 50 hektárnál kisebb birtok felügyelete a helyi komiszár hatáskörébe került. A gondnok személyét a karhatalmi szervek rangjára emelte a dekrétum. (Janics Kálmán i. m. 134-135., 171. pp.)
