Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [5.] 185.1947. június 26.
nevelők kiképzését, hiszen amióta a haladó neveléstudomány figyelme a gyermek tanulmányozására terelődött s a nevelés feladatát elsősorban a gyermek sajátos világához való alkalmazkodásában s a gyermek öntevékenységének biztosításában látjuk, a középiskolai jellegű tanítóképzés még azokban az országokban is elégtelennek bizonyult, ahol a tanítók az iskolaköteles gyermekeknek csak a felsőbb iskolai tanulmányokból jórészt eleve kizárt részét nevelik. Ezért igen sok helyen a tanítóképzés munkáját már az első világháború után főiskolák látták el, s a napjainkban vajúdó nevelési reformkísérletek kapcsán még azokban az országokban is a tanítók főiskolai képzésére gondolnak, ahol eddig erre nem került sor. Nálunk a Budapesten megrendezett III. egyetemes nevelési kongresszus már 1928-ban követelte a tanítóképzés akadémiai fokra való emelését, melyet azután az 1938. évi XIV, a háborús események folytán végrehajtásra nem került törvénycikk akart — legalább részben — megvalósítani. 116 Pedig e követelés elhangzásakor az általános iskola kiépítéséről még nem esett szó. Az elmondottak után aligha lehet kétséges tehát, hogy az általános iskolai nevelők megfelelő képzése a jövőben csak a célra létesített főiskolákon történhet. E nevelőképző főiskola intézményét nevelési rendszerünk eddig is ismerte: a magyar nevelők egy részének képzése, amióta az eredetileg a mai általános iskola felső osztályaihoz sokban hasonlónak tervezett felső népiskola a tulajdonképpeni népiskolától leszakadt, majd polgári iskolává alakult át, főiskolai jellegű intézmény (Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola) kereteiben történt, e főiskola jogi helyzete azonban a mai napig sem szabályoztatott, 117 az általános iskolai nevelők képzésére pedig csak megfelelő átszervezés után lesz alkalmas. Az újonnan felállítandó nevelőképző főiskolának a leendő nevelőt már a képzés legelején rá kell eszméltetnie a későbbi hivatásából fakadó kötelességeire, el kell látnia mindazokkal az elméleti és gyakorlati ismeretekkel, illetve készségekkel, amelyek hivatása gyakorlására szükségesek, azonban éppoly egyoldalú volna, ha pusztán elméleti, tudományos képzésre törekednénk, mintha az előbbi háttérbe szorításával csak a nevelés könnyen lélektelen, modorrá elfajuló gyakorlati fogásainak elsajátítására törekednénk. Az általános iskolai nevelőképző főiskola tanárai ezért csak azok lehetnek, akik a kettős célkitűzésnek megfelelnek, s amennyiben ilyenek kellő számban 116 AIII. Egyetemes Tanügyi Kongresszus Naplója. Négyesy László elnök közreműködésével szerkesztette Simon Lajos és Papp Gyula. I-II. k. Budapest, 1928. Lásd még Simon Gyula: A Harmadik Magyar Egyetemes Tanügyi Kongresszus In. Nevelésügyi Kongresszusok Magyarországon 1848-1948. szerk. Felkai László. Magyar Pedagógiai Társaság, Budapest. 1971. II. k. 9-162. pp. Az 1938. évi XTV tc. a tanítóképzésről szólt. 117 A polgári iskolákat az 1868. évi XXXVIII. tc. alapján hozták létre, mint a népiskolák egyik típusát. Budapesten és Szegeden folyt állami, illetve állami rendszerű polgári iskolai tanárképzés. Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola — ezen a néven — 1928-tól létezett. 1947-ben, a pedagógiai főiskolák megszervezésével a külön polgári iskolai tanárképzés megszűnt.
