Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [5.] 185.1947. június 26.

Tisztelettel kérem a t. Minisztertanácsot járuljon hozzá ahhoz, hogy az egyes mezőgazdasági ipari vállalatok központi hasznosítása tárgyában készített rendelettervezetemet, mint a magyar köztársaság kormányának rendeletét kiadhassam. II. A háborús termelés kényszerű adottságai ráterelték a figyelmet a hazai nyersanyagot feldolgozó mezőgazdasági iparágak fejlődőképességére és nemzeti jövedelemfokozó jelentőségére. Hazánk lakossága a gazdasági élet fejlődésének mai fokán kizárólag a mezőgazdasági termelésből nem élhet meg. Az ország lakosságának megélhetését csak az intenzív mezőgazdasági termeléssel együtt a párhuzamosan dolgozó ipar biztosíthatja. Az ország területének 70,9%-a áll mezőgazdasági művelés alatt, népességének pedig 51,8%-a őstermelésből él. A mezőgazdasági iparok, amelyek a mezőgazdaság nyerstermékeinek a feldolgozását végzik, főleg az agrárállamok gazdasági életében töltenek be jelentős szerepet. Tehát hazánk gazdasági életében a mezőgazdasági iparoknak fokozott jelentőséget kell tulajdonítani. Ezeknek az iparoknak egyéb jelentősége mellett csak két olyan szempontra kívánok rámutatni, amelyek a magyar mezőgazdaság mai helyzetében különösen előtérbe helyezik a mezőgazdasági ipar problémáját és jelentőségét. Hazánk mezőgazdasági termelésének belterjesebbé tétele az ország gazdasági életének szinte létproblémája. Azok a tényezők, amelyek a mezőgazdálkodás belterjesebbé tételét előmozdítják, alapvető feltételei a mezőgazdasági ipari termelésnek. így a mezőgazdasági iparok kihatása az állattenyésztésre, gyümölcs és zöldség-termelésre, a mezőgazdasági ipari növények termesztése révén a megfelelő vetésforgó szabályozására, nem is vitatható. A mezőgazdasági ipar értéknemesítő tevékenysége az a másik szempont, amely indokolja ennek a termelési ágnak jelentőségét. A malomiparban a nyerstermékek értéke az ipari feldolgozás révén a felhasznált anyag beszerzési értékének 1/5-ével emelkedik, míg pl. a cukor, sör és szeszgyártásnál az értékemelkedés az alapértékkel egyenértékű, sőt néha annak kétszeresét is eléri. A fent előadott szempontok, a gazdasági életnek nagyobb egységek felé irányuló fejlődése és az állami beavatkozás egyre fokozódó jelentősége és előtérbe nyomulása arra az elhatározásra juttattak, hogy azokat a mezőgazdasági ipari üzemeket, amelyek a jelenleg érvényben lévő jogszabályok alapján a magántulajdon elvének újabb korlátozása és szűkítése nélkül a központi igazgatás hatáskörébe lennének vonhatók, egy újonnan felállítandó szerv az Állami Me-