Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - A miniszterek
A Marshall-terv vitájából — azon kívül, hogy ő ismertette a minisztertanács előtt a Párizsba szóló meghívást, a Szovjetunió ezzel kapcsolatos üzenetét és a részvételt illető elutasító magyar válasz tervezetét — tulajdonképpen kivonta magát, személyes véleményt nem nyilvánított. Passzivitása — saját pártjának álláspontjával szemben — a kommunista álláspont elfogadását jelezte. 75 Bizonyos fokig más színt képviselt a kormányban az ugyancsak a márciusi koalíciós válság idején kinevezett Nyárádi Miklós. 76 Kitűnő szakember volt, nem annyira pártpolitikai meggyőződése, irányzatokhoz való elkötelezettsége alapján, mint gazdasági, jogászi tudásának felhasználásával tűnt ki. Képességeit, érveit tárgyalópartnerei: a kormány tagjai és külföldi, elsősorban a szovjet gazdasági és politikai vezetők is respektálták. A szovjet-magyar fizetési egyezmény ügyében Moszkvában folytatott tárgyalás-sorozat foglalta le szinte teljesen az első Dinnyés-kormányban kifejtett munkásságát. 77 Az ország pénzügyi, gazdasági helyzetére tekintettel óvatosan, de határozottan szembe fordult a Marshall-tervben való részvételt elvető kommunista állásponttal. 78 A tárcája körébe vágó nagyfontosságú kérdések — bankok állami felügyeletének, államosításának előkészítése, a vagyonadó, a szovjet-magyar vállalatok illeték- és adókedvezményei, költségvetési hitelek, külföldi pénzügyi tárgyalások stb. — tekintetében jórészt az államtitkáraira támaszkodott. Helyette, képviseletében gyakran ők vettek részt a minisztertanács ülésein. Bárányos Károly 79 földművelésügyi miniszter is szakemberként került be 1945-ben a kormányba. Részt vett pártja hároméves tervének kidolgozásában, 75 Lásd a [9.] 189. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját. 76 Nyárádi (Scheidl) Miklós (1905-1976) államtudományi oklevéllel rendelkezett, majd bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1928-tól a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál dolgozott, 1936-tól ügyészként, 1938-tól főügyészként. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945-ben belépett a kisgazdapártba. 1946. április 6-ától 1947. március 14-éig pénzügyminisztériumi államtitkár, a külföldre hurcolt magyar javak hazahozatali kormánybiztosa. 1947. március 14-étől 1948. december 20-áig pénzügyminiszter. Az 1947. augusztus 31-ei választásokon mandátumot szerzett. 1948 novemberében hivatalos külföldi útjáról nem tért vissza. Az Egyesült Államokban élt, ahol egyetemi tanári állást kapott. 77 Lásd elsősorban a [4.] 184. sz. jegyzőkönyv 53., a [6.] 186. sz. jegyzőkönyv 1-14., a [8.] 188. sz. jegyzőkönyv 1-14., a [13.] 193. sz. jegyzőkönyv 3., a [14] 194. sz. jegyzőkönyv 44., a [15.] 195. sz. jegyzőkönyv 3., a [16.] 196. sz. jegyzőkönyv 1-3., a [17.] 197. sz. jegyzőkönyv 70., a [18.] 198. sz. jegyzőkönyv 76-78., a [20.] 200. sz. jegyzőkönyv 81. és a [21.] 201. sz. jegyzőkönyv 75. napirendi pontját. 78 Lásd a [9.] 189. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját. 79 Bárányos Károly (1892-1956) jogi végzettséggel rendelkezett. 1910-től a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, 1935-től egyben a Külkereskedelmi Hivatal alelnöke, 1941-től földművelésügyi adminisztratív államtitkár. 1944-ben nyugdíjazták. 1945. november 15-étől 1946. november 20-áig közellátásügyi, majd ugyanezen időponttól 1947. szeptember 24-éig földművelésügyi miniszter. Miniszterré történt kinevezése egyébként külföldön is visszhangot keltett. „A Borba kifogásolta azt, hogy a kisgazdapárt a demokratikus Dobi István helyett a Földművelésügyi Minisztérium élére Horthy volt államtitkárát, Bárányos Károlyt ültette" - írta a Szabad Nép 1946. december 18-i számában. 1947. július l-jétől 1948 júliusáig a Magyar Országos Szövetkezeti Központ elnöke volt. 1947. augusztus 31-én országgyűlési képviselővé választották, de 1948. november 16-án lemondott mandátumáról.
