Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [4.] 184.1947. június 19.
legjelentősebb eredményét képezte. Ez a véghatározat ugyanis a lakosságcsere Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően lehetővé teszi az áttelepülőknek, hogy ingóságaikat minden korlátozás nélkül magukkal vihessék. Ennek eredményeképpen az áttelepülő mezőgazdák máris igen jelentős élő és holt mezőgazdasági felszerelést, állatokat és gépeket hoztak át Magyarországra, ami nemcsak exisztenciájuk megalapozásához nyújt kellő feltételeket, hanem az állatban és mezőgazdasági gépekben szegény mezőgazdaságunk részére felbecsülhetetlen értékkel bír. Az ingók átvitelére nyújtott korlátlan lehetőség lehetővé teszi az áttelepülők számára azt is, hogy készpénzükért árukat vásároljanak és ily módon vagyonukat előnyösebben transzferálhassák Magyarországra, mintha azt a transzfermegállapodás 101 keretén belül tennék. Ennek a lehetőségnek azonban, bár az az áttelepülőkre nézve kétségtelenül előnyös, általános pénzügyi és közgazdasági szempontokból hátrányai vannak, mert ily módon a transzfer-számlára történő befizetések csak jelentéktelen összegeket tesznek ki, másfelől az áttelepülőknek a pillanatnyilag kínálkozó lehetőségekhez igazodó áruvásárlásaiból adódó burkolt árubehozatal keretében olyan cikkek jönnek Magyarországra, amelyekre a magyar köztársaságnak különösebb szüksége nincsen. Erre való tekintettel hivatali elődöm és Clementis államtitkár megállapodtak abban, hogy a vegyesbizottságot olyan határozat hozatalára fogják utasítani, amely a szállításból bizonyos nagyobb terjedelmű és a szállítás költségeivel arányban nem álló értékű árukat kizár. II. A Jegyzőkönyv hat fejezetben az áttelepülés lebonyolítására vonatkozó rendelkezéseket, a vegyesbizottság további működésére vonatkozó szabályokat, a lakosságcsere Egyezmény I., IV és Y cikkeinek 102 értelmezése és végreáltal elszállítható termény, vetőmag, irattár, készpénz, történelmi vagy műemlék tárgyak, áruk, gépek kérdését szabályozta, hangsúlyozva, hogy a hatóságok által igénybe vett ingóságok árát az áttelepülőnek ki kell fizetniök, s hogy az áttelepülő szabadon értékesítheti azokat az ingóságait, amelyeket nem kíván elszállítani. Az V pont az áttelepülők ingó és ingatlan vagyonára kirendelt nemzeti gondnok (narodny spravca) kirendelésének megszűnéséről és elszámoltatásáról szólt. Ennek alapján a kirendelés azonnali hatállyal megszűnt, a megmaradt vagyonról — a tulajdonos és az általa megjelölt két tanú jelenlétében — a gondnoknak leltár és jegyzőkönyv alapján el kellett számolnia, az esetleges károkat azonnal készpénzben ki kellett fizetnie. A kár megtérítése előtt az áttelepítést nem lehetett végrehajtani, viszont jogot kapott az áttelepülő, hogy ez alatt az idő alatt — megélhetése érdekében — foglalkozását folytathassa. A VLT. pont az ingóságok értékesítéséről intézkedett, lehetőséget adva arra, hogy utólag, meghatalmazott útján kerüljön sor erre. Utólagos értékesítés esetére azonban kimondta, hogy a befolyt összeg nem fizethető be a készpénz átvitelére szolgáló számlára. A VIII pont egyes részletkérdésekről, így a jószágok járlatlevelének kiállításáról szólt. A LX. pont az ingóságok összeírására vonatkozó korábbi véghatározat módosítását írta elő; végül a feladat barátságos, jóindulatú lebonyolítására szólította fel a hatóságokat. 101 A transzfermegállapodás kifejezést tulajdonképpen a lakosságcsere megállapodás jelölésére használták. 102 A jegyzőkönyvet lásd a 4/d. sz. mellékletben. Az 1946. évi XV tc.-ként a magyar törvények közé iktatott magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény I. cikke kimondta, hogy minden Magyarországon állandó lakóhellyel bíró szlovák és cseh nemzetiségű személy, aki a Csehszlovákiába
