Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - Ki volt, milyen ember volt Dinnyés Lajos
Tiltakozott az olasz és a német egypártrendszer mintául vétele, főleg az erősödő német orientáció ellen. 18 Az alkotmányos rend védelmében szembeszállt a kormány diktatórikus törekvéseivel épp úgy, mint a nyomuló nemzetiszocialista, nyilas szélsőjobboldallal. 19 Bátor, pontosan fogalmazó, éles hangú, de mindig udvarias, a hazai és külföldi szociológiai, közgazdasági irodalomra, statisztikákra gyakran hivatkozó kitűnő szónokként vált ismertté, akinek beszédei a parlamenten kívül is figyelmet keltettek. 20 ígéretes baloldali politikusként mutatkozott meg. Az 1935. évi választások alkalmával a hatóságok kitüntető figyelmében részesült, de a fokozott zaklatás ellenére még bekerült a parlamentbe, 1939ben azonban az erős kormánypárti és szélsőjobboldali nyomás következtében már nem tudott mandátumot szerezni. Ezt követően évekre eltűnt a politikai életből. különböző elvi felfogások és világnézeti differenciák, de vox humanának is kell lenni, amely nem mehet el szó nélkül ezek mellett a kérdések mellett." Lehetetlennek minősítette, hogy kiváló újságírókat, akik nemzethűségüket beigazolták, egyszerűen állásvesztésre ítéljenek - és a törvény ne gondoskodjon arról, hogy mi történjen velük. „Rombolni könnyű — mondta a színészekről és a magán-színházakról szólva — és el lehet fölényes gesztussal intézni ezt a kérdést, de semmiképpen sem lehet egy törvénynek intenciója az, hogy kizárják a tőkét, megsemmisítik a szerzett jogokat és ugyanakkor ne biztosítsák ezeknek a színészeknek és a megfelelő műszaki személyzetnek elhelyezkedését." (1935-40. évi ON XXII. k. 477-478., 480-481. pp. - 1939. március 22.) 18 Lásd többek között az 1931-36. évi ON XVII. k. 171-176. pp. - 1933. június 9.; Gömbösnek az egypártrendszer bevezetésének szükségességét bejelentő 1935. március 25-ei, a Nemzeti Lovardában tartott beszédét gunyorosan Marcia su Tattersallként emlegette. (Az 1935-40. évi ON VII. k. 302. p. -1936. május 8.) Tiltakozott az ellen, hogy az egyetemi ifjúságot a német Burschenschaftok mintájára szervezzék: „ne vegyük tehát át és ne majmoljuk mindig csak a rosszat. Én ellene vagyok — mondta — úgy a barna, mint a fekete ingnek." (Az 1935-40. évi ON II. k. 209-212. pp. - 1935. június 3.) 19 Nem értett egyet azokkal, akik a hazai szélsőjobboldali szervezkedéseket komolytalan szárnypróbálgatásoknak minősítették. Felhívta a figyelmet, hogy a falusi lakosság siralmas helyzete miatt, körükben minden szélsőséges mozgalom talajra találhatott. Hangsúlyozta, hogy a kaszáskeresztes és nyilaskeresztes mozgalmat komolyan kell venni. „Ne méltóztassanak csodálkozni — mondta —, sőt tessék számolni azzal a veszedelemmel, amelyet rejt magában az, hogy itt különböző jelszavak alatt bizonyos vezérek — elmeorvosi bizonyítvánnyal a zsebükben — elmennek vidékre és gyűjtik a híveiket. Ennek következtében számolnunk kell egy olyan megrázkódtatással, amely a magyar nemzet, a magyar nép szempontjából, nem a kormány szempontjából, igenis a veszély érzetével és félelemmel kell, hogy eltöltsön minden magyar embert." (Az 1935-40. évi ON VII. k. 300. p. - 1936. május 8.) 20 Képviselői pályafutása kezdetén egy alkalommal, amikor a diákifjúság nyomoráról beszélt a parlamentben, a fiatalok tüntettek mellette - és rendőrségi beavatkozásra is sor került. (Az 1931-36. évi ON III. k. 273. p. - 1931. december 9.) Pfeiffer Zoltán úgy idézte fel egy későbbi beszédében ezt az időt, mint amikor Dinnyéssel együtt harcoltak a kisgazdapártban a demokráciáért a reakció ellen. „0 több mint két cikluson keresztül küzdött és a kisgazdapárt legkeményebb képviselői közé tartozott, sohasem alkudott meg a hatalommal és mindig az emberi szabadságjogokért szállt küzdelembe." (N VE. k. 904-905. hasáb. - 1947. június 19.)
