Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - Ki volt, milyen ember volt Dinnyés Lajos
1931-ben — fiatalsága okán — a megalakuló képviselőház egyik korjegyzője lett, emellett beválasztották a gazdasági és a véderőbizottságba is. A parlamentben — az akkori baloldal (értsd a kisgazdapárt valamint a polgári ellenzék) és — az akkori képviselőházi szóhasználat szerinti — a szélsőbal (szociáldemokrata párt) élénk helyeslésétől kísérve — gyakran felszólalt, interpellált. Visszatérő témája volt két cikluson keresztül — választói elvárásának megfelelően — az általa „Atokcsatornának' , nevezett Dunavölgyi Lecsapoló, illetve Öntöző Csatorna ügye. Felszólalásaiban bizonyította, hogy az egyáltalán nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: tönkre tette a földeket, válságba döntötte az érdekelt gazdákat. Követelte ezért, hogy az elhibázott építkezés költségeinek terhét vegyék le a gazdákról. 6 Szakképzettségének megfelelően, felszólalásainak többségében az agrártársadalmat érintő kérdésekkel foglalkozott, 7 de a 6 Az 1931-36. évi ON EL k. 311. p. - 1931. november 19.; Hl. k. 472-474. pp. - 1931. december 16.; XII. k. 254-258., 267-268. pp. - 1932. december 14.; XIII. k. 275-277. pp. - 1933. február 22.; XVI. k. 480. p. - 1933. június 1.; XVII. k. 118-120., 171-176. pp. - 1933. június 8. és 9.; az 1935-40. évi ON VI. k. 251-254. pp. - 1936. március 11.; VII. k. 298-304. pp. - 1936. május 8.; VIII. k. 592-593. pp. - 1936. június 6.; X. k. 194-197. pp. - 1936. november 18.; XII. k. 160-162. pp. - 1937. március 10.; XIV k. 93., 112-113., 450. pp. - 1937. június 1., 1937. június 11.; XLX. k. 544-545. pp. - 1938. június 9. Szakszerű, kitűnő gazdászra valló tanulmányt írt a kérdésről: Atokcsatorna címen. (Kézirat, Budapest, 1937. 2. kiadás, készült az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ házi sokszorosító üzemében.) 7 A Nagyatádi Szabó-féle földbirtokreform befejezéséről szóló törvényjavaslat vitájában felszólalva hangsúlyozta, hogy nem a befejezést, hanem végre az igazi földbirtokpolitikai reformot kell napirendre tűzni. (1931-36. évi ON III. k. 364-367. pp. 1931. december 12.) A hitbizományokra vonatkozó jogszabályok megreformálásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor sürgette az elavult hitbizományi rendszer megszüntetését. (1935-1940. évi ON V k. 2-9., 327. pp. - 1936. január 21.) Egyik főszereplője volt a telepítési és más földbirtokpolitikai törvényjavaslatok vitájának, (uo. VI. k. 407-414., 684-685., 688. pp. - 1936. március 20.) A földművelésügyi miniszter intézkedését sürgette, hogy a parcellázások során a gazdák méltányos áron juthassanak földhöz. (1931-36. évi ON VI. k. 325-326. pp. - 1932. április 27.) A magyar traktorárakat bírálva rámutatott arra, hogy a gépgyárakat védő vámok és a kíméletlen kereskedelem végső soron a gazdák tömeges tönkremenéséhez, elárverezéséhez vezetett, (uo. és ugyanakkor 324-325. pp.) Követelte a gazdatartozások méltányos rendezését, (uo. XVI. k. 480. p. -1933. június 1.; 1935-40. évi ON Dl. k. 345-350. pp. - 1935. október 18.) Tiltakozott a szeszfőzdék biztosításáról kiadott, a gazdákra újabb terhet rovó rendelet ellen. (Az 1931-36. évi ON II. k. 451-452. pp. - 1931. november 25.) Felszólalt a pusztavacsi Coburg-Koháry hitbizomány, valamint a Szász-Coburg-Gothai uradalom alkalmazottainak, illetve cselédeinek elbocsátása ügyében, (uo. III. k. 64-65. pp. -1931. december 1.; az 1935-40. évi ON 258-260. pp. - 1936. február 5.) Ismételten szóvá tette a sárszentágotai vallásalapítványi kisbérlők végrehajtásának ügyét. (uo. IH. k. 404-405. pp. - 1935. október 23. és V k. 41-43. pp. - 1936. január 22.) Felszólalt a falusi szegényemberek kenyerét veszélyeztető lisztforgalmiadó bevezetése ellen. (1931-1936. évi ON X. k. 60-61. pp. - 1932. június 16.) 1933. március 2. és 1935. május 15. között több mint húsz alkalommal szólalt fel a tejkartellnek méltánytalanul magas hasznot biztosító - és a gazdákat tönkretevő tejrendelet ellen. Többször foglalkozott a mezőgazdasági szakoktatás és az okleveles mezőgazdák elhelyezkedésének a kérdésével. Nem győzte hangoztatni, hogy az ország túlnyomóan mezőgazdasági jellege mellett nem megengedhető, hogy a kormány agrárellenes gazdaságpolitikát folytasson.
