A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kimerültek. Egyelőre folyik mindenütt a harc, és most már ott más került napirendre, az osztályháború került napirendre. Ez részekre szaggatna egy egész sor népet, meg országot, ahol most folyik a felszabadulásért a harc. Ilyen tények derültek ki. Aztán a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsát, ilyen jámbor módon adták elő, hogy ott mi volt. Csak az ellen, hogy az idézőjelben volt. Nehogy azt higgyék, hogy én kifigurázom őket, ezt szó szerint én ott három nap alatt ötvenszer hallottam. Mindig csak ezt mondták: idézőjelben a kommuna és idézőjelben a nagy ugrás. Hogy ezt támadták. Végül kihozták a sodrukból a spanyolokat, a Listert.

41 Mikor már nem tudom én hányadszor ezt hallotta, a vége felé felugrott, szót kért, és azt mondta: válaszoljon arra a Pen-sen elvtárs, hogy miért nem engedték be Kínába azt a két spanyol újságírót a Szakszervezeti Főtanács ülésére, akik egyébként a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjai. Akiket a kínaiak nagyon jól ismernek, és ismerik az álláspontjukat is, mert előzetesen vitatkoztak velük. Az egyik a Lister volt. Egyszerűen, mint valami burzsoá újságírót, nem engedték be őket Kínába, ide a Főtanács ülésére, mert már előzetesen polémia folyt közöttük ezekben a békés egymás mellett élés meg hasonló kérdésekben. A békés egymás mellett élés volt a vita. Ez egy érdekes dolog, hogy miért fontos, hogy ez a szó, ha kell, ott legyen, hogy észre lehessen venni. Több pártnak tudomására jutott, hogy mikor a Csou En-laj elvtárs vezette küldöttség Mongóliában járt, akkor lefolytatták a szokásos tárgyalást — ez hivatalos párt- és kormányküldöttség volt —, utána szövegezték a nyilatkozatot, közös nyilatkozatot. Szokás szerint a házigazda adott szöveget, a mongolok. Abban benne volt, hogy békés egymás mellett élés. Ez a szó. Ezt a Csou En-laj elvtársék kihúzták, és nem is engedték többé visszatenni. Most, amikor itt vitatkoztak, ezt szóba hozták, hogy ezt például miért tették. Azt válaszolták, hogy teljesen értelmetlen lenne a Kínai népköztársaság és Mongólia nyilatkozatába bevenni azt, hogy békés egymás mellett élés, hiszen ez a két népköztársaság békésen él egymás mellett. Mindezt csak azért mondom, mert érteni kell ezt a vitastílust meg ezt az optikát. Nem tudom én, hányan emlegették ott ezt, és mindig ugyanez volt a válasz, hogy semmi értelme nem lett volna. Egy még érdekesebb — ez is békés egymás mellett élés — Bukarestben történt meg most. A kínai és a szovjet küldöttség beszélgetett a szünetben egymással. A román kongresszus folyt még, ezek a tanácskozások még nem kezdődtek meg. Megvolt a kínai üdvözlet, azt hiszem, az szerdán volt. Ülnek együtt, a két küldöttség és a Podgornij

42 elvtárs mondja, nem hallotta a kínai üdvözletben azt a szót, hogy békés egymás mellett élés. Erre a Hruscsov és a többiek: hallottad, nem hallottad, tudod, hogy megy a fordítás ebben a nagy zűrzavarban. Lehet, hogy mondta a békés egymás mellett élést, te rosszul emlékezel. Megkérdezték a kínai küldöttet: a maga szövegében volt-e ez, mert a Podgornij mondja, hogy nem hallotta, hogy békés egymás mellett élés. Erre a küldöttség másik tagja, az a Kanseng — régi kominternista egyébként, azt mondják, egy régi szektás — veszi a kínai szöveget a beszéd elhangzása után. Leül Hruscsowal szemben, és egy bekezdést olvas fel neki a kínai szövegből, amelyik a békés egymás mellett élésről szól. Erre megnyugodtak, és a végén mondja Podgornijnak, hogy látod, ott van a bekezdés, minden. Azt mondja: jól van. Ez a Podgornij egy szemfüles ember, másnap megnézi az újságot. Ott semmiféle békés egymás mellett élésről szó nincs. Es szövegeket, 730