A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

rem Dögeit és az ő barátait, ezek fő reményeiket az utóbbi időben Révai Józsefbe vetették.

52 Magához az ügyhöz: Véleményem szerint ebből az egész vitából Dögei megértette, hogy akik ebben a teremben vannak és szavazati joggal rendelkeznek, egy szempillantás alatt kizárták volna őt a pártból. Ennyit Dögei valószínűleg megértett, és nem is árt, ha megértette ezt. Ha most mégis azt kérem, hogy a Politikai Bizottság javaslatát fogadják el, akkor abban engem — mindent összevetve — a párt érdeke vezet. Nem akarok mindent megismételni, amit mondtam, sőt ezen kívül is vannak motívumok. Persze nagyon rossz dolog, hogy a párt legfelső vezető szervében lévő emberről van szó. Fontos azonban tudni, hogy ez a dolog az egész nép előtt nagyobb kérdés volt, míg miniszter volt. Ez a központi bizottsági tagság a kommunisták ügye. Persze fontos ügy, de önmagában véve Dögei ügye kicsi, piszkos és szégyenteljes ügy, és inkább ezért kellemetlen. Erdeke a pártnak, hogy nagyobb ügyet csináljunk belőle? Szóba került, hogy a megyékhez menjenek le központi bizottsági tagok. Azt hinnék akkor a párthű, rendes emberek, hogy végveszélyben van a haza. Nem célszerű ez, és nem érdeke a pártnak nagy ügyet csinálni ebből. Ami a reményeket illeti: Véleményem szerint itt a hangulat teljesen világos. E pillanatban senki nem tud abban bízni, hogy jöhet még változás, de van bizonyosfajta cérnaszálnyi remény, hogy változhat mégis. Mi nem zárhatjuk ki száz százalékig a remény lehetőségét, hogy megváltozik. Felmerül a kérdés, mi veszély fenyeget, ha párttag marad Dögei ezzel a büntetéssel? Felvetődik, hogyan értendő ez a figyelmeztetés, nehogy Dögei a saját logikájával úgy értse, mivel a párt érdekeire való tekintettel párttagsága megmarad, isten tudja, mit engedhet meg magának. Természetesen neki tudnia kell, hogy egy félreérthető nyikkanás, és vége mindennek. Ezt jó tudnia. A záradékot politikai értelemben fogjuk fel, és kérem, adjanak valami meghatározás-félét

53 a Politikai Bizottságnak, hogy a határozatról alkalmas időben a pártfunkcionáriusok körét, vagy a párttagság egy körét tájékoztassuk. Ennek szüksége adva van és felvetődik. Kérem ezt úgy értsék, hogy mi ezt a határozatot szó szerint nem adjuk oda senkinek. Nem fogjuk a rágalmakat és a sarat nem tudom én hány példányban körözni. Kérem, fogadják el a záradék ilyen értelmezésével az eredeti javaslatot. Új javaslatként felmerült Friss elvtárs javaslata. Önmagában az elképzelhető, mert vannak olyan helyzetek és kérdések, amikor a Központi Bizottság magára vállalja a felelősséget, dönt a tömegek bevonása nélkül. Ez azonban nem olyan horderejű kérdés, hogy ez esetben szükséges lenne azt az óriási felelősséget magunkra vállalni, hogy a párttagság és az érintettek bevonása nélkül hozza a Központi Bizottság határozatát. Még pár szót. Felmerült többször — nem én mondtam, a szövegben van benne —, hogy bizonyos fellépései frakciós jellegű fellépésre vallanak. Meg akarom mondani az elvtársaknak, hogy eddigi ismereteink szerint — mert mindig csak így tud az ember beszélni —, nehogy azt higgyék, hogy itt egy titkos vérszerződés által összekovácsolt társaságról van szó. Van egy társaság — akiket egyébként ismerünk —, ezek általában együtt súgnak-búgnak. Nagyjából tudjuk, kikről van szó, ha mondja Dögei, ha nem mondja. Ez így van! Elhangzott olyan javaslat, hogy a Politikai Bizottság a továbbiakban foglalkozzon a többi, hasonló emberekkel. Ezt esetleg be lehet venni a határozatba, de ha benne van, ha nincs benne, mindennapi 538