A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

igyekeznek más kommunista pártban is bizonyos támpontot keresni a hozzájuk hasonló nézeteket képviselőkkel. Itt tehát bizonyos áramlatról van szó. Lehet, hogy kis áramlatról, de éppen eleget tanultunk a párt több mint 40 éves történetéből, az ellenforradalomból és a nemzetközi munkásmozgalom történetéből, és eléggé tapasztaljuk, hogy mindenütt fel-felütik fejüket a szektás nézetek, frakciós törekvések - ennek ellenére hosszú idő óta senkit ezért nem zártunk ki a pártból. Ellenkezőleg: még ilyen súlyos esetben is, amikor nyilvánvaló jelenségről van szó, enyhébb büntetést javasolunk. Kádár elvtárs elég sok mindent elmondott, amiből kiderül, hogy egész sor valótlanságot állított Dögei, át akarja hárítani a felelősséget, ugyanakkor nem hajlandó a Központi Bizottság előtt megnevezni a vele egy nézetet képviselőket. Mi lett volna a kötelessége Dögeinek? Az, hogy felálljon, és azt mondja: ne adjatok senkinek szót addig, amíg én önkritikát nem gyakorolok. Rá kellett volna ébrednie arra, milyen mélyre zuhant, és meg kellett volna mondania, hogy nemcsak én, hanem ez és ez is a lejtőn van, mentsük meg őket is. De mert ezt nem teszi, ez azt mutatja, most is másképpen gondolkozik. Nem hiszek neki, és ezután soha nem tudok hinni az őszinteségében. Ha nem zárjuk őt ki a pártból, egész sor szektás, dogmatikus ember, aki elvtelen álláspontot képvisel és bizonyos alkalomra vár, a határozatban saját maga erősítését látja, és azt mondja: nem mernek bennünket kizárni, mert vannak nekünk még külföldön, ilyen és olyan pártokban támogatóink, félnek tőlünk. Erőt merítenek tehát a határozatból, és folytatják frakciós tevékenységüket. Én a párt védelmében kötelességemnek érzem javasolni pártból való kizárását és annak nyilvánosságra hozását. Természetesen mérlegelni kell, milyen adott körülmények között kell ezt megtenni. Feltétlen kizárása mellett foglalok állást, és a párttagságnak is okulni kell ebből, mert ezek a szektás emberek ma is befolyásolják a párttagságot. Egyébként is egységünk kívánja ezt meg, ugyanakkor gyengeségnek vélik egyesek, hogy ilyen határozatot hozunk ilyen súlyos esetekben. DARABOS IVÁN

32 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Szükségesnek tartom elmondani, hogy én egy feljegyzést írtam a Központi Bizottságnak arról a megbeszélésről, ami a Központi Bizottság megbízása alapján történt Dögei elvtárssal.

33 Fock elvtárs

34 és Gáspár elvtárs is felszólított, hogy ezt írjam meg. Akkor megmondtam, hogy legmegdöbbentőbb dolog volt, hogy amikor az első ülésen felvetődött Fehér és Dögei elvtársak problémája, Dögei ezt a vitát szó nélkül hagyta. Utána is vártam, hogy majd történik valami. Úgy éreztem, hogy az egész dolog — ismerve Dögei elvtársat, akit becsületes, tisztességes, régi elvtársnak ismertem — tudatlanságának, korlátoltságának következménye, de majd csak meg fog szólalni, és elmondja véleményét. A dolog mindannyiunkat kétségbeeséssel töltött el, mert ennek hatása nemcsak Dögei itteni kijelentéseiben nyilvánult meg, hanem — elég zűrös helyzetben — lent a megyékben is és az egész mezőgazdasági vonalon érezhető volt, hogy két különböző felfogás érvényesül. Ezt láttuk a központi szervektől lejövő elvtársak véleményében is. Nagyon súlyos dolognak éreztük ezt. Utána jött a megbeszélés Dögeivel, ahol az volt az érzésem, vagy nem érti, miről van szó, bár Fock elvtárs nagyon alaposan és egyértelműen feltette neki a kérdést, vagy nem tart bennünket megfelelőnek arra, hogy elmondja véleményét. Mégis mondtam: úgy érzem, Dögei nem tudja, miről van szó. 519