A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Szóvá tette Gódor elvtárs, hogy a papírtermelés kétszeresen, de nincs szó a nyomdaiparról. Gondolom, egy-két mondat erejéig a nyomdaiparról is lehetne itt említést tenni. Itt említeném meg mindjárt azt is, amit Nagy elvtársnő említett, hogy nem elsősorban a gabonaszalma az, amire a cellulózgyártásnál gondolunk. Említette Nagy elvtársnő az erdőtelepítést is és ezzel a papíripar jövendőbeli alapanyagául szolgáló nyárfatelepítést. Gondolom, a Tervhivatalnak is érdemes lenne ezt megvizsgálni. Most már többször szó esett az erdőről, az erdőtelepítésről, a bútorral kapcsolatban, papírral kapcsolatban, ezért meg kellene vizsgálni, nem tudnánk-e az erdőtelepítéssel továbbmenni, jelentősen továbbmenni, mint ahogy az az irányelvekben elő van irányozva. Tényleg olyan embereket tudunk felhasználni, akiknek semmi szakképzettségük nincs. Valaki szóvá tette pl, hogy nemcsak az erdőtelepítést, hanem a fásítást is beleszámítjuk az utak, dűlők, vasutak mentén, az árterületeken, akkor ez az erdőtelepítési szám kevésnek néz ki. (Kádár János elvtárs: Ebből 1965-ig cellulóz nem lesz.) Nem lesz cellulóz 1965-ig, de már a következő ötéves tervben igen. 12-15 év alatt vágják ki, tehát a következő ötéves terv végére már kezdik vágni, amit most ültetünk. Gódor elvtárs szóvá tette a kenyérgabona vetésterületének csökkentését. Ez persze nem agitációs érv, hanem számítási anyag, és előfeltétele a terméshozam növekedése, amit mi viszont agitációs érvként használunk fel. Ha a terméshozam nem növekszik a tervnek megfelelően, akkor természetesen határozottan ellene leszek annak, hogy a kenyérgabona vetésterülete csökkenjék. Egyébként nem is ez a lényege ennek, hanem az, hogy növelni kell a szálas- és egyéb takarmányok termelését azért is, amit Gódor elvtárs mondott, hogy a hústermelést fokozni tudjuk. Arról beszéltem már, hogyan. A Keleti-főcsatorna hasznosítása: ez a 360 ezer hold öntözött területben benne foglaltatik, de javasolom, hogy mondjuk ki magyarul, hogy 360 ezer holdra növeljük az öntözött területet, és ezen belül már régebben elkészült Keleti-főcsatornának a hasznosításáról gondoskodunk. Az állatállomány fertőzöttségét említette Gódor elvtárs. Itt valami külön helyi számot hozott a 80% fertőzöttségről, mert ez 14% a szarvasmarhánál, és mi elsősorban arra gondolunk, amikor a gümőkórról beszélünk. Egyes helyeken én is tapasztaltam. Egy termelőszövetkezetet megkérdeztem, tudnak-e gondoskodni arról, hogy a TBC-s fertőzött szarvasmarhát külön istállóba tegyék? Azt mondják: sajnos nem kell róla gondoskodni, mert egész állományunk fertőzött. Vannak ilyen termelőszövetkezeti istállók, ahol sajnos így néz ki a helyzet. Gódor elvtárs javasolta, hogy a megyék január, februárig készítsenek el valamiféle tervezetet a saját elgondolásaikról, és azt valamiféle bizottság nézze meg. Gondolom, ebben nem kell most dönteni, nem az irányelvekkel kapcsolatos ez, de egyébként helyes. Erről szó is volt, hogy a megyei titkár elvtársakat és a tanácselnököket az illetékes osztályok meg fogják hallgatni. Van rá határozat, úgyhogy ott majd megállapodnak időpontban és hogy mit, mikorra fognak kidolgozni. Gáspár elvtárs észrevételei közül kettőre kitérnék. Az egyik az, amivel teljesen egyetértek. Nem ismétlem. A bevezetőben is szó volt róla, hogy a beruházásoknál nehogy túlfeszítsük a dolgot. Említette Gáspár elvtárs: az 1960. évi beruházás 25, pontosabban nézve 24,4%. Hozzá kell tenni, hogy régi áron számolva. Én napokig nyomoztam, hogy ez most mennyi. Csak annyit tudok, hogy ez valamivel kevesebb, 20% körül van. 20-25% lehet a régi termelői árakon, és ez körülbelül megfelel 265