A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Szeretnék még kitérni ezekre a kérdésekre általában és politikai vonatkozásban. A mi helyzetünk négy év óta szerintem olyan, mint valahogy az esztergályosnak a helyzete, amikor forgácsol, esztergál, szép simán vág a kés, és egyszer csak elkezd rázkódni az esztergapad, rezonál. Hát mi is így vagyunk egy kicsit. A rezonáció az csak kimutatja, hogy valahol valami baj van. Nem az a baj, hogy rezonál, hanem valahol valami elrejtett hibára hívja rögtön fel a figyelmet. Lehet az, hogy a csapágyak nem bírják a forgást...

58 MAROSÁN elvtárs: Akkor nekünk nagyon vigyázni kell arra. KISS DEZSŐ elvtárs: Lehet, hogy a kés kicsorbul, kimegy az éle, vagy rosszul van befogva a kés, nagyon sokféle hibája lehet a dolognak. És nálunk is valamilyen ilyen dolognak kell lenni, elvtársak. Ezt ilyenkor egyértelműen fel kell tárni, meg kell magyarázni, és a hibaforrást ki kell javítani. Én azt hiszem, itt két dologról van szó. És ez elég nyilvánvaló már. A mezőgazdaságnak az átszervezése nyilván egy kicsit gyorsabb volt, tehát itt a forgás is okozott bizonyos rezonációt. És ugyanakkor a kés is, az esztergakés is nem kitört, hanem megcsorbult. És én azzal magyaráznám, hogy három és fél éven keresztül, vagy négy éven keresztül egyfolytában magyaráztuk, és el is hitték, és mi is elhittük, úgy is van, hogy a párt politikája az helyes és jó. A terveket évenként 5-6-7%-kal túlteljesítettük, és ebből a kettőből egy sor területen azt a következtetést vontuk le, hogy itt minden rendben van, simán megyünk előre. A határozatok konkretizálására, felbontására, meg valamiféle alapos ellenőrzésére, mozgósításra nincs szükség. És ez most a fő gondja, fő baja a mi népgazdaságunknak. És hát az egész politikai életnek. Volt, elvtársak, vita arról is, hogy helyes volt-e, hogy megmondtuk kifelé, hogy van ez a bizonyos berázkódás, ez a rezonáció, vagy nem helyes a népgazdaságunk életében, hogy megmondtuk. Nézetem szerint világos, hogy helyes volt, mert mi egyszer megfogadtuk, hogy a nehézségekről a tömegekkel őszintén fogunk beszélni. Ebből a szempontból helyes volt, és ha ki akarjuk javítani a hibákat, akkor ő nélkülük, akikkel együtt rontottunk, azt nem lehet megcsinálni. Hát világos, hogy őszintén ezt meg kell mondani. Azt is meg kell mondani, elvtársak, hogy egyébként nem az a baj, hogy kivittük, mert enélkül is megvan az a bizonyos rezgés, annak az okait kell megszüntetni. Azonban, elvtársak, szerintem nem volt helyes, hogy itt a pártban, eltérően az eddigi gyakorlattól, akkor kezdtünk beszélni ezekről a bajokról, amikor az okai és kijavítási módja nem volt egyértelműen tisztázva. És növelte gondjainkat az, bizonyos politikai rezgést okozott nekünk, hogy valahogy a Politikai Bizottság tagjai is egy kicsit a saját szájuk íze szerint magyarázták ezeket a kérdéseket. Mert a Marxista-Leninista Esti Egyetemen feltették a kérdést, hogy ennek vagy annak a politikai bizottsági tagnak van igaza? Mert az egyik elvtárs azt mondta, hogy kötelező ez a feszültség, meg velejárója a fejlődésünknek, a másik elvtárs azt mondta, nem kötelező, és itt nem volt egy nyelven beszélés, elvtársak, ez is idegen a pártnak a gyakorlatában. És világos, ha egyértelműen nincsenek tisztázva a kérdések, akkor az lesz, hogy mindenki a saját szája íze szerint mondja a dolgokat. Tehát én sem annak a véleményét fogom mondani, aki másként gondolkozik, hanem a magam véleményét fogom mondani, ha valahol a párt nem szabályozza ezeket a véleményeket. Aztán Budapesten komoly bonyodalom származott a sajtókombinátból,

59 szóltak, hogy katasztrófáról beszélnek a népgazdaságban. Kerületi üzemi aktívákra hívtak meg, tényleg az egész budapesti pártbizottság permanenciában volt, hogy mentünk, és magyaráztuk a pártiskoláktól kezdve mindenhol, hogy mi is itt tulaj963