A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Szeretnék még kitérni ezekre a kérdésekre általában és politikai vonatkozás­ban. A mi helyzetünk négy év óta szerintem olyan, mint valahogy az esztergályos­nak a helyzete, amikor forgácsol, esztergál, szép simán vág a kés, és egyszer csak elkezd rázkódni az esztergapad, rezonál. Hát mi is így vagyunk egy kicsit. A rezo­náció az csak kimutatja, hogy valahol valami baj van. Nem az a baj, hogy rezonál, hanem valahol valami elrejtett hibára hívja rögtön fel a figyelmet. Lehet az, hogy a csapágyak nem bírják a forgást... 58 MAROSÁN elvtárs: Akkor nekünk nagyon vigyázni kell arra. KISS DEZSŐ elvtárs: Lehet, hogy a kés kicsorbul, kimegy az éle, vagy rosszul van befogva a kés, nagyon sokféle hibája lehet a dolognak. És nálunk is valamilyen ilyen dolognak kell lenni, elvtársak. Ezt ilyenkor egyértelműen fel kell tárni, meg kell magyarázni, és a hibaforrást ki kell javítani. Én azt hiszem, itt két dologról van szó. És ez elég nyilvánvaló már. A mezőgazdaságnak az átszervezése nyilván egy kicsit gyorsabb volt, tehát itt a forgás is okozott bizonyos rezonációt. És ugyanak­kor a kés is, az esztergakés is nem kitört, hanem megcsorbult. És én azzal magya­ráznám, hogy három és fél éven keresztül, vagy négy éven keresztül egyfolytában magyaráztuk, és el is hitték, és mi is elhittük, úgy is van, hogy a párt politikája az helyes és jó. A terveket évenként 5-6-7%-kal túlteljesítettük, és ebből a kettőből egy sor területen azt a következtetést vontuk le, hogy itt minden rendben van, simán megyünk előre. A határozatok konkretizálására, felbontására, meg valami­féle alapos ellenőrzésére, mozgósításra nincs szükség. És ez most a fő gondja, fő baja a mi népgazdaságunknak. És hát az egész politikai életnek. Volt, elvtársak, vita arról is, hogy helyes volt-e, hogy megmondtuk kifelé, hogy van ez a bizonyos berázkódás, ez a rezonáció, vagy nem helyes a népgazdaságunk életében, hogy megmondtuk. Nézetem szerint világos, hogy helyes volt, mert mi egyszer megfogadtuk, hogy a nehézségekről a tömegekkel őszintén fogunk beszél­ni. Ebből a szempontból helyes volt, és ha ki akarjuk javítani a hibákat, akkor ő nélkülük, akikkel együtt rontottunk, azt nem lehet megcsinálni. Hát világos, hogy őszintén ezt meg kell mondani. Azt is meg kell mondani, elvtársak, hogy egyébként nem az a baj, hogy kivittük, mert enélkül is megvan az a bizonyos rezgés, annak az okait kell megszüntetni. Azonban, elvtársak, szerintem nem volt helyes, hogy itt a pártban, eltérően az eddigi gyakorlattól, akkor kezdtünk beszélni ezekről a bajok­ról, amikor az okai és kijavítási módja nem volt egyértelműen tisztázva. És növelte gondjainkat az, bizonyos politikai rezgést okozott nekünk, hogy valahogy a Politi­kai Bizottság tagjai is egy kicsit a saját szájuk íze szerint magyarázták ezeket a kérdéseket. Mert a Marxista-Leninista Esti Egyetemen feltették a kérdést, hogy ennek vagy annak a politikai bizottsági tagnak van igaza? Mert az egyik elvtárs azt mondta, hogy kötelező ez a feszültség, meg velejárója a fejlődésünknek, a másik elvtárs azt mondta, nem kötelező, és itt nem volt egy nyelven beszélés, elvtársak, ez is idegen a pártnak a gyakorlatában. És világos, ha egyértelműen nincsenek tisztázva a kérdések, akkor az lesz, hogy mindenki a saját szája íze szerint mondja a dolgokat. Tehát én sem annak a véleményét fogom mondani, aki másként gon­dolkozik, hanem a magam véleményét fogom mondani, ha valahol a párt nem szabályozza ezeket a véleményeket. Aztán Budapesten komoly bonyodalom származott a sajtókombinátból, 59 szól­tak, hogy katasztrófáról beszélnek a népgazdaságban. Kerületi üzemi aktívákra hívtak meg, tényleg az egész budapesti pártbizottság permanenciában volt, hogy mentünk, és magyaráztuk a pártiskoláktól kezdve mindenhol, hogy mi is itt tulaj­963

Next

/
Thumbnails
Contents