A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Nem kevésbé kedvező számunkra az, hogy a termésfelvásárlások számai az utolsó hetekben, majdnem azt mondhatnám, meglepően kedvezően alakultak. Kenyérgabonából 3,8%-kal többet vásároltunk fel, a kisebb termés és a kedvezőtlen időjárás ellenére, kukoricafelvásárlásunk, ha nem is nagy mennyiség az egész, de mindenesetre az ún. kedvezőtlen tényezők ellenére is másfélszerese annak, amit tavaly elértünk. És ezzel összefügg az, hogy az árakban is, a piaci árakban is, bizonyos lemorzsolódás tapasztalható. Hosszú idő után először a takarmányárakban is, de a lakosság által fogyasztott piaci cikkekben is. Ha az egy évvel korábbi árakhoz hasonlítjuk össze őket, akkor szeptember végén az árak 12%-kal voltak magasabbak. Természetesen ezt főleg a gyümölcs-zöldség árak alakulása szabja meg. Október végén 8%-kal, november végén már csak 5%-kal. Ennek különösen kedvező jelentősége van azért is, mert ha ez a tendencia így tart tovább, akkor ez azt jelenti: a tervhez képest javul a bérből és fizetésből élők, tehát a munkások és alkalmazottak életszínvonala. Az idén ebből valamit elvett a piaci árak emelkedése. Kedvezően alakultak általában a műszaki mutatók is, bár a műszaki fejlődésben jelentkező elmaradottságot még nem tudtuk teljesen felszámolni és novemberben végre — hosszú hónapok ellenkező tendenciája után — 63 millió devizaforinttal aktív volt a külkereskedelmi mérleg is. Mindezeknek a számoknak azért is van most jelentőségük, mert az év végén vagyunk, mert az 1961., tehát az ötéves terv első évének küszöbén vagyunk, mert mindezek az eredmények kedvező átmenetet tesznek lehetővé a jövő évre. A mi feladatunk — persze a gazdasági területen dolgozó elvtársakat értem elsősorban — az, hogy ezt a kedvező átmenetet valóban maximális mértékben biztosítsuk, hogy biztosítsuk a vezetésnek megfelelő színvonalát, azt, hogy ezzel az egész termelésünket és gazdálkodásunkat is tervszerűbbé tegyük. így semmi kétség, hogy az 196l-es évet nemcsak az előterjesztésben előirányzottnak megfelelően, de annál kedvezőbben tudjuk bonyolítani. KISS KAROLY elvtárs: Nem javaslok még szünetet tartani. Sándor elvtársnak van kérdése. SÁNDOR JÓZSEF elvtárs: Az előterjesztés 3. oldalán arról van szó, hogy a minisztériumi iparban foglalkoztatottak száma 220 ezer

52 új munkással és 5 ezer alkalmazottal fog nőni. A 7. oldalon pedig arról van szó, hogy a bérből és fizetésből élők létszáma mintegy 73 ezerrel fog emelkedni. A két szám közt mintegy 46 ezer főnyi különbség van. Ez a 46 ezer fő a népgazdaság melyik területén fog elhelyezkedni? A másik kérdésem, hogy a bauxittermelés miért csökken másfél százalékkal? Tudomásom szerint a minisztérium tervei mások voltak. Azt tervezték, hogy növelik a bauxittermelést, másrészt ez igen fontos nyersanyag, exportálunk is belőle. HÁY LÁSZLÓ elvtárs: Egy kérdésem van, ez a 8%-os termelésemelkedésre vonatkozik. Nem vonom kétségbe ennek a helyességét, de a következőket vetem fel. Friss elvtárs beszámolója szerint hét év alatt a termelés 80-85%-kal emelkedik. Ebből eddig megvalósult 26%, jövőre 8%-ot emelkedik, ez azt jelenti, hogy a következő négy év átlagára 12-12% jut. Lehet, hogy ez így helyes, de felhívom rá a figyelmet. A javaslat szerint a termelékenység emelkedését 5,6%-ra tervezzük. Ez kevesebb, mint 1960-ban várható lesz. Mi ennek az oka? 958