A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Nem tudom, hogy amit K. Nagy elvtárs nyomatékosan aláhúzott és más elvtársak is érintették, ebben a határozatban benne-e van vajon úgy, hogy most ennek az egész megszilárdításnak elsőrendű kérdése a tsz-en belül a politikai vezetés megszilárdítása. Meg kell nézni ezt a szöveget, ha nincs benne, bele kell venni, de nem valami erőszakolt módon, hanem úgy, hogy biztosítani kell a tsz egész életében a bölcs politikai vezetést, és ennek fegyvere, eszköze vagy vezetője a pártirányítás, amit ott meg kell teremteni. Amit K. Nagy elvtárs mondott az új vezetés tekintélyéről, az nagyon fontos, mert ilyesfajta viták már a mézeshetek második hetében jönnek, hogy az elnök kezd egy kicsit rendet csinálni, akkor már kezdik, hogy mi nem így gondoltuk, és ezen a párt és a kommunisták támogatása segíthet. Eléje kell szilárdan állni, hogy a helyes vonalat realizáljuk, mert abban nagyon igaza van, hogy ha hozzászoknak valami laza, trehány, mindenféle rossz életmódhoz, akkor tíz évig kell velük utólag verekedni, míg azt kikaparják onnan, így hát sokkal jobb mindjárt egy kicsit rendesebb, tényleg szocialista életre vezetni az elvtársakat, akik bementek. Amit felvetett K. Nagy elvtárs, külön mondjuk meg a határozatban, hogy meg kell tüzetesen vizsgálni, hogy a kötelező beruházási arány 5%-ról hogyan emelhető 10%-ra. Itt, azt hiszem, az évi jövedelemről van szó, annak 5, illetve 10%-áról. Ezt okvetlen meg kell vizsgálni. (Közbeszólás: benne van a 3004/1-ben.) Szóljunk K. Nagy elvtársnak, hogy olvassa el, úgyis az FM-ben dolgozik, a 3004/1-es rendeletet. Azt mondják, úgy van, ahogy K. Nagy elvtárs követeli. Ez véletlenül nem az agrártézisekben, hanem a 3004/1-ben van. Azt hiszem, erre majd külön intézkedés kell. Vannak maguknak ilyen kabalisztikus ötös, tízes rendeleteik, mi ezt nem ismerjük. Itt felvetette több elvtárs, Török és Kiss János elvtárs is, hogy hogy vagyunk ezzel a munkaversennyel. Nem olyan egyszerű ez. Török elvtárs azt mondta, hogy írjuk bele, hogy nem vertük vissza elég korán a reakció támadását a szocialista munkaversennyel szemben. Én mellette vagyok, írjuk bele. Ez nem zavarja ezt, mert mi azt mondjuk, hogy alapjában megszabadult a régi hibáktól, azt mondhatjuk, egy kicsit lassú volt a folyamat. De most van nálunk a munka szempontjából egy másik fontosabb kérdés is. Néha úgy vagyok, hogy attól tartok, hogy félreértenek az álláspontomat illetően. Tudniillik, amikor kétfrontos harcról van szó, én mindig a belül keletkezett hibát vetem fel, dogmatizmust, szektarianizmust stb., mert azt tartom a nagyobb veszélynek és a jobboldalit kisebbnek. Meggyőződésem szerint nem tudunk harcolni a jobboldali ellen, ha a belső szektarianizmust le nem győztük. Itt van ez a munkaverseny. Nem vertük vissza a reakció támadását kellő időben, de miért? Mert a mi saját aktivistáink nem tudták belső meggyőződéssel védeni a munkaversenyt azoknak a tapasztalatoknak az alapján, ami őket régről nyomta. És ezért le kell számolnunk a helytelen, formális munkaverseny megcsontosodott híveivel, hogy aztán egyesült erővel visszaverhessük a jobboldal támadását. Nem tudjuk visszaverni a jobboldal támadását, ha nem vagyunk teljesen meggyőződve, hogy amit védünk, az 100%-ig védhető. És azt hiszem, hogy ez még ma is létezik. Hogy még mindig felszólalnak itt, hogy aztán nehogy formális legyen, ne helytelen legyen, ez a rossz tapasztalat öröksége. És innen van ez a bizonytalanság, amit le kell küzdenünk, mert tény, hogy a jelenlegi munkaverseny nem szenved a régi betegségben, tehát teljes erővel, teljes egységgel megvédhetjük az ellenség rágalmával szemben. Azt is akarjuk mi most, hogy magasra emeljük a munkaverseny zászlaját, a szocialista építés pátoszát. De ahhoz, hogy ezt tehessük, az a meggyőződés kellett, hogy most nem azt csináljuk, amit azelőtt, hogy összeül 79