A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

meg kell erősíteni. Különösen akkor, ha az árutermelési terveket is precízebbé akarjuk tenni. Nem jó dolog az, ha abba a hibába esünk, hogy úgyis nagy a létszám. Biztosan van egy csomó létszám, amelyeket időközben meg kell szüntetni majd, de ez nem hiszem, hogy a járási tanácsoknál van, még hosszú ideig. Szó esett az egyszerű típusokról. Én azt tudom mondani, eddig a SZOVOSZ végzett itt szervező munkát. Mi, ami tőlünk telik, megtesszük, felkészültünk rá. Nagyon helyesnek tartom, amit Kádár elvtárs elmondott, azért, mert bizonyos fokú, egy helyesen értelmezett nyugalmi állapotot is fog ez teremteni, mert ezért igaz az, amit Kádár elvtárs mondott, hogy szeretne ezen mindenki túlesni. Mi is úgy voltunk Hajdúban, hogy nem lefele alkudtunk, hanem felfele, mert igaz az, hogy szeretne ezen mindenki túlesni. Most nem egy olyan belenyugvásra gondolok, hogy hál istennek, elértünk most már egy olyan akármilyen típust, tehát lényegében túl vagyunk, hanem azt, hogy ezek már valamiféle szocialista szektorhoz közeledő állapotban vannak, és ezt, mint ilyet, tovább lehet fejleszteni. Szó esett itt — valamelyik elvtárs mondta —, hogy legyenek önálló jogi személyek, hát eddig az a helyzet, hogy ezeknek a jogi személye a földművesszövetkezet. Én azt mondom, hogy amikor csak lehet, legyenek jogi személyek. Amikor már odáig fejlődött, mert ezzel is erősítjük az önállóságukat és a felelősségüket, és a közös gazdálkodás irányába visszük őket. Köszönöm szépen, ezeket akartam elmondani. KADAR JÁNOS elvtárs: Azért kértem szót elvtársak, mert egy-két dolognál szeretném még egyszer pontosabban megmondani, hogy én mire gondoltam, továbbá azért, mert Tömpe elvtárs két megállapításával nem tudok egyetérteni, ami a lényegre vonatkozik. Tömpe elvtárs azt mondotta, hogy a tsz-megszilárdítás ez évi normáit figyelembe véve, annyi pénz és egyéb eszköz áll rendelkezésre, hogy 600 000 holdat tudunk jövőre megszilárdítani, tehát 600 000 holdat szervezünk termelőszövetkezetté. Én ennek pontosan az ellenkezőjét ajánlottam. Én azt ajánlottam, hogy ne kössük meg, hanem legyen politikai vonalunk ebben a kérdésben, amellyel párhuzamosan kell folyni egy olyan központi vizsgálatnak, hogy a rendelkezésre álló összeg és anyag milyen támogatási mértékkel, milyen területre elegendő. Mert én felvetettem azt, hogy a támogatás mértékét is meg kell állapítani. Ezt a mozgalom érdeke megkívánja. Úgyhogy kérem, hogy eszerint gondolják meg az elvtársak. Ez nem zárja ki azt, hogy számvetést végezzünk közben, hogy a mozgalmat mi politikai vonalon vigyük tovább, és ne olyan mechanikus megkötöttséggel indulnánk, mert ez hiba volna. Nem értek egyet azzal a megállapításával sem, hogy az általam felhozott Polgár-községbeli példa az egyéni parasztok magatartására csak a növénytermesztés területén vonatkozik, hogy az állati termékek területén a helyzet fordítva van. Ezt azért tartom szükségesnek újból szóba hozni, mert hiszen itt elhangzott példák is bizonyítják, hogy ez nem így van, ahogy a Tömpe elvtárs jellemezte, hanem sajnos a tendencia, az irányzat az állati termékeknél is hasonló vonásokat jelent. Hát hányan mondták el, hogy mi van a borjakkal? Úgyhogy ez az állati termékeknél is jelentkezik. Azután itt Kovács elvtárs mondott nekünk számokat, hogy a leszerződött sertés valami 290 valamennyi ezer db most. Most arról is szó volt, hogy az állománynak túlnyomó nagy többsége a magánudvarokban van, és a 290 valahány ezer leszerződött sertésből 14 000 db-ot szerződtek maximum az egyéni parasztok. Hát azt bizonyítja ez Tömpe elvtárs, hogy amit én elmondtam a növénytermesztés820