A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

osztálypozíción van. [sic!] Erről azért nem szabad elfeledkezni, akármilyen mérgesen is vitatkozunk. Azonkívül nagy forradalmi tapasztalatokkal rendelkező párt ez. De ezek a tünetek bizony ilyenek: személyi kultuszszerű, meg dogmatizmus, meg szektarianizmus, aminek a leküzdése szintén nem könnyű, és nem rövid lejáratú dolog. így néz ki a helyzet. A mi véleményünk, vagy megítélésünk, vagy impressziónk az, hogy Kína nem fog szakítást csinálni se a testvérpártok között, se a szocialista táborban. De hogy ezekkel a nézetekkel még lesz dolgunk, meg nehézségünk, az bizony úgy néz ki. Ezt tudni kell. Ennek dacára semmit nem lehet csinálni, mint a marxista-leninista pozíción állni. Mást nem lehet csinálni. Mert nem felvetni, nem megvédeni ezt a pozíciót, akkor tönkretesszük az egész ügyet. Akkor a nemzetközi szocialista tábor pozíciója hallatlan veszteséget szenved. Tehát az elvi alapról eltérni nem lehet. Nekünk a továbbiakban ezzel a reménységgel és azzal a készséggel kell dolgoznunk, hogy ami rajtunk múlik, tegyünk meg mindent ezeknek a nézeteltéréseknek a kiküszöbölése érdekében a marxizmus-leninizmus alapján. Azt hiszem, ezt tudjuk csak mi csinálni. Végül azt is szeretném elmondani, hogy küldöttségünk kéri, hogy állásfoglalásunkat hagyják jóvá. Ez nekünk kell. Itt nagyobb dologról van szó, és nem helyes, hogy ketten viseljük a továbbra is...

52 Az állásfoglalásunk lényegét itt elmondottam. Másik javaslat, hogy a Központi Bizottság határozza el, hogy az egész fronton teljes erővel és határozottsággal viszi tovább az eddigi vonalat. Ehhez tudni kell — talán érdemes szót ejteni rá —, hogy ez nem azt jelenti, hogy a kínaiakra kődarabokat hajigáljunk, mert nekünk mindent kerülni kell, ami felesleges megbántás, vagy sértés, vagy akármi, és egyelőre én nem látok okot, hogy nekünk őket meg kelljen nevezni, viszont álláspontunkat képviselni és védelmezni kell. Cikkekben, beszédekben és minden alkalmas módon, ahol mi a párt politikáját képviseljük; akár más pártokkal való találkozásnál, akár pártonkívüliekkel való kapcsolatban, akárhol. Vonalunkat vinni kell. Erőteljesen alá kell húzni azokat a kérdéseket, amit vitattunk, és amiben nekünk igazunk van: a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen; a békés egymás mellett élésért harcolni kell; stb., stb. Nem ismétlem meg az 1957-es nyilatkozatot. Feladat, hogy elvi alapon erősítsük egységünket testvérpártjainkkal. Sajnos nem tudjuk azt jelenteni, hogy ezek alatt a napok alatt Bukarestben a kínai párttal a mi egységünk erősödött. Ezt talán csak úgy lehet mondani, hogy jobb, ha ki van nyitva valami, ami beteg, mintha zárva van. De az összes többi testvérpárttal egységünk növekedett és erősödött. Ezt állíthatom. És feladatunk is, hogy ezt erősítsük is tovább, természetesen az SZKP-vel mindenekelőtt, akiről nagyon sok szép és jót elmondtak, különösen a kapitalista országbeli testvérpártok, meg a politikájáról. A magunk részéről tegyünk meg mindent, hogy a kínai elvtársakat — testvérpártként vitatkozva persze és lehetőleg belső vonalakon, ha csak más elkerülhetetlenné nem válik, mindig belső vonalakon — igyekezzünk meggyőzni a magunk álláspontjáról, mégpedig a nemzetközi kommunista mozgalomban elfogadott normák szerint. Nem a tanácsost, meg a portást kell nekünk meggyőzni, hanem a mi Központi Bizottságunknak, meg az illetékes pártszervezeteinknek kell a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága és illetékes szervei felé képviselni a mi álláspontunkat elvtársi módon és alapon. 736