A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

szítő javaslatba, és ez a helyzet új értékelésének elemeit tartalmazza. Tehát nem közlemény az ülésről, hanem a helyzet új értékelésének elemei vannak ott. Erre kijelentettük, hogy a Központi Bizottságunktól nincs felhatalmazásunk, hogy mi most az egész nemzetközi helyzetet újból értékeljük. Tehát nem tárgyaljuk, és az összes kérdést, ami abban szerepel, adjuk át annak a bizonyos értekezletnek, amelynek a feladata lesz a nemzetközi helyzet általános értékelése. Maradunk az eredetinél, hogy a közlemény meglesz, kedden kiadjuk. Miután ezt tisztáztuk — jó egy és negyed óráig tartott ez a néhány mondat tisztázása —, akkor közölték velünk, hogy utasításuk van, hogy akár figyelembe vesszük az észrevételeiket, akár nem, és bármilyen közlemény adunk ki, a Központi Bizottságuk utasította őket, hogy írják alá, mert nem akarnak ártani az egység ügyének. Ezt bejelentették. Azonkívül közölték, hogy egy nyilatkozatot kívánnak felolvasni. Mondtuk, ne olvassanak megint fel nekünk nyilatkozatot — már megint olyan sűrű szövegeket láttunk —, hanem adják át. Itt vannak a testvérpártok, már másfél órája várnak bennünket, hogy már mikor folytatjuk az ülést. Átadták, már orosz és kínai szöveggel. Belenéztünk. Azt mondták, a hiteles a kínai. Belenéztem, én is értek oroszul, és a Hruscsov volt megtitulálva [sic!] már vagy ötször az első oldalon. Megegyeztünk abban, hogy nem tárgyaljuk ezt sem, és kijelentette az SZKP, hogy ő mindazokra a címekre fogja majd a válaszát elküldeni erre a kínai nyilatkozatra, akiknek ők odaadták. A kínaiak mondták, hogy csak a tizenegy pártnak adták oda. Erre azt válaszolták, hogy akkor azoknak fogják majd elküldeni a saját állásfoglalásukat. Ez új fordulat volt, és őszintén szólva örültünk, hogy mégis a kínai Központi Bizottság úgy határozott, hogy aláírja a nyilatkozatot, a közleményt. Azután folytatódott a vita. Szegény Dej elvtárs elnökölt — annak is volt egy elnöklése három napon keresztül ilyen helyzetben —, elfelejtette a folytatásnál közölni a többiekkel ezt a három dolgot: kiegészítő javaslat van, kérik, hogy ezt vegyék bele, de ha nem veszik be, akkor is elfogadják, és hogy nyilatkozatuk van, valamint hogy mi, tizenegyen mit határoztunk. Elfelejtette ezt bejelenteni. Folytatódott a vita, és közben egyik-másik felszólaló szóvá is tette; azt is helytelenítené, ha nem írnák alá ezt a közleményt, és hassanak oda, hogy írják alá. Akkor közben bejelentette Dej elvtárs, hogy aláírják. De többit elfelejtette bejelenteni. Erre az a szegény, meggyötört nép elkezdett tapsolni. Nagyon örültek neki, hogy a Kínai Kommunista Párt így határozott, hogy aláírja a nyilatkozatot. A többiről meg nem tudtak. Sem a kiegészítőről, sem a másik anyagról, amellyel egyébként mi majd meg fogunk ismerkedni, de megvárjuk az SZKP válaszát is, mert külön nincs értelme tárgyalni. Ilyen helyzet volt ott. Kijelentették, hogy a közleményhez csatlakoznak, de kijelentették, hogy sértegetik őket, hogy nem egyenjogúan kezelik, sértik a fő vonalukat és támadják, és sértegetik Mao Ce-tung elvtársat. Ezt már bejelentették a nagy értekezleten. Tehát, hogy csatlakoznak ehhez a nyilatkozathoz, ehhez a közleményhez, amelyik most megjelent,

43 de fenntartják a jogot, hogy az összes kérdésre visszatérjenek és válaszoljanak. Egyetértenek a bizottsággal és az értekezlet összehívásával. Végül az SZKP képviseletében Hruscsov elvtárs újra szót kért, és egy egészen rövid, két-három mondatos nyilatkozatot tett. A kínaiak kijelentették, hogy komolyan tanulmányozni fogják az észrevételeket, marxista-leninista alapon foglalkoznak vele, és mindig szem előtt fogják tartani a nemzetközi forradalom egységét, őket soha a szocialista tábortól eltávolítani senki nem tudja. Az SZKP-vel és a 732