A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

erősebbeknek kell lennünk a hadsereggel szemben, [sic!] Aztán van még a rendőrség, vagy a karhatalom, annyiféle fegyveres testület van. Van egy fájdalmas, egy speciális kérdésünk, én megemlítem még akkor is, ha ide mi nem is hozzuk vissza, hogy az egész harc összes területeit számítva egyetlen egy hely van, ahol a fejlődés ellentétes az általánossal, ez a határőrség. Mindenütt, a termelésben, jobbra-balra, akármit megnézek, még a kultúrában és a színinövendékeknél is megnézek, hogy van egy egyenletes fejlődés, még a legrosszabb helyeken is van egy egyenletes fejlődés, ami összhangban van az egész társadalom fejlődésével és az egész országéval, ez a határőrségnél fordítva van. Ott is megvoltak emberek, [sic!] megvolt a megszilárdulás, mégis 59-ben rosszabb volt a helyzet, mint 58-ban, és 60-ban még rosszabb, mint 59-ben volt. Úgyhogy ami a legsúlyosabb formában jelentkezik az átszökésekben, öngyilkosságokban, rendkívüli eseményekben az 59[-es], duplája az 58-asnak, és a 60 első fele akkora, mint az 59. Első dolog, hogy minden héten egy-két határőr átlép, és minden héten, vagy két hétben, három hétben egy-két határőr öngyilkos. Valami itt nincs rendben. Ez nem a KISZ feladata énszerintem, hogy ezt megoldja. Ez mindenféle más tényezőknek a feladata, de hogy itt a KISZ-nek is van valami tennivalója, az biztos. Ezt aztán igazán nem ajánlom, hogy írjuk be a szövegbe, de valahogy a feladatok közé vegyük fel. Nemsokára majd ezzel foglalkoznak a párt illetékes szervei, valami elképzelés lesz, amiben kell egy kicsit segíteni az ottani megyei szerveknek is valami alkalmas módon a határőrségben. De szinte állandó és szívós politikai munkát kell ott végezni a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. Ott aztán ténylegesen olyan helyzet van, hogy a tisztikarban a párt ott van valahogy, és működik, de a határőrök között a KISZ-nek kell ott lenni. Ezek sorozott fiatalok, ezek még tegnap részben faluban éltek, vagy itt, vagy amott, 18-19 évét betöltötte, és már ott van a határőrségnél. Az nem lehet, hogy a KISZ ne nevelje, ne foglalkozzon velük, ne törődjön, ne gondoskodjon róla. Megmondom, elvtársak, én nem bánom, ha az egyetemen alsónadrágban járnak is, csak a határőröknek legyen ruhájuk, meg pokrócuk, meg mindenük, ami kell. Az azután mindenkinek kötelessége, hogy ezt szemmel tartsa és törődjön vele, mert ott van harc. [sic!] A munkás a termelés frontján harcol, meg a paraszt a földön, de a szó igazi értelmében egyetlen egy fegyveres erőnk van (hál' Isten), ami a mindennapi értelemben ott van a fronton és harcol, hát akkor mivel törődjünk, ha ezzel nem! Ezt mint feladatot ajánlom a KISZ figyelmébe, nem is annyira a deklarációban, de ott is lehet értelmes formában valami utalást tenni rá, fegyveres erők, meg azokon belül különleges nehéz és megtisztelő feladatot betölthessen, pl. a hadsereg, vagy a Határőrségnél. Valami ilyesmi formában. Ezt meg akartam említeni. Egyébként ez egy keserves dolog, hogy ez így van. Olyan oknál fogva van így, aminek nem kellene hogy legyen. Mert annyira ellentmond ez mindenféle téren lévő tüneteknek, hogy valami lokális bajnak kell lennie. Egyesült erővel nem törődünk vele. Valószínűleg ez így van. Sem a főhatóságok, sem a pártközpont, se a KISZ, senki a világon, és azok csak úgy éldegélnek ott, aztán nincsenek rendben. Nem lehet, hogy az ott rosszabb legyen, mint más ember, ugyanaz az ember, akit a Határőrséghez beviszünk, mint akárki, aki másutt van. És ha olyan sok az öngyilkosság, az nem jó jel. Az azt jelenti, hogy nem jó a velük való foglalkozás, hogy nem találja a derékszíját, felakasztja magát, vagy öt percet késik — valamilyen útról —, és átugrik egy imperialista országba. Ez valami mást jelent, nemcsak azt, hogy azzal az emberrel 704