A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

között. Másrészről ne legyünk annyira elkeseredve ettől a pillanatnyi helyzettől, mert ez a fizetési mérleg romlás részben onnan ered, hogy sokkal nagyobb mértékben hozunk be gépet, termelési eszközt és részben műtrágyát, meg más ilyesmit. Ez tehát ma nehézség, még tán jövőre is nyom bennünket ez az idei mérleg, de utána majd meghozza a maga hasznát. Ez nem olyan, hogy önmagában kétségbe kell esni, vagy letörni, keseregni, vagy azt gondolni, hogy népgazdaságunk szilárdságát rontaná, fordítva, azt ez erősíteni fogja, de a pillanatnyi napi gondokat növelné. Ezek nem valami új dolgok, de nagyon nyomatékosan szeretném felhívni a figyelmet, mert szerintem ez mindenkinek kötelessége, aki egy kicsit a kongreszszus határozatát komolyan veszi, még akkor is, ha pártszervezetben, vagy tömegszervezetben dolgozik, hogy foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel, és még kettőzött mértékben a gazdasági vonalon dolgozó elvtársaknak. Nagy kötelességük van itt, mert ebből adódnak a feladatok, a vezetés teendői, én most így mondom, mert a tömegekre mi számíthatunk. Hiszen évről évre az utóbbi időszakban mindig az történt, hogy mindig több volt a teljesítés, mint a terv, és néha olyan mértékben volt több a teljesítés, hogy szinte nem is egészséges. Ez milyen forrásból jött? Részben egy picit óvatosan terveztünk — ez egyik oldala —, de sokkal nagyobb mértékben jött abból, hogy a munkalendület nagyobb lett a tömegeknél, mint ahogy mi azt terveztük. A vezetés feladata az, hogy vezessen, és a tömegeknek legyen mi után menni, legyen olyan cél, amiért meg kell dolgozni. Bizonyos, hogy menni fognak a tömegek, ha a vezetés megfelelő célt ad, és megfelelően vezet. Ennélfogva valójában az a helyzet, hogy nem tarthatjuk fenn örökké azt a rendszert, hogy betervezünk 6-8%-os termelést [sic!] az iparban, viszont a tényleges növekedés nem több 3-4%-nál. Ez már a tervezés szolidságának nem felel meg. Ugyanúgy nem, mintha 16%-t terveznénk, és csak 12% volna a növekedés, ez sem szolid tervezés. De az sem szolid tervezés, amelyik betervez 7-8%-ot és 12 jön ki belőle. Az a nem tervszerű 3-A% az sajnos soha nem úgy alakul, mint ahogy annak alakulnia kell, hogy abban már benne vannak az esetlegességek, meg a gazdaságtalan dolgok, meg [a] nyersanyag hirtelenjében ki van fogyva, vagy értékesíteni nem lehet gyorsan és így tovább. Tehát ezt a kettőt is egy kicsit közelebb kell hozni, a jövő év tervszámát és a jövő év tényleges eredményét is valahogy egy kicsit közelebb kell hozni egymáshoz, mint ahogy legutóbb történt. Megjegyzem, hogy úgy mondjam, felelősség nélkül egyelőre, nekem úgy tűnik, nem egészséges az, hogy a mezőgazdasági termelés-növekedésnél a kongresszusi ajánlott aránytól lefelé tértünk el. Szerintem itt arról van szó, hogy a visszatervezés 3% körül van, legalább is ezt mondták az elvtársak. Nem egészséges. FEHÉR elvtárs: Munkáljuk ki! KÁDÁR elvtárs: Jó, munkáljuk ki, de úgy, hogy felfelé munkáljuk ki és ne lefelé, mert az egész nem fog menni. Én megmondom, ha a mezőgazdasági termelést 1965 végéig nem sikerül a kongresszusi számnál jelentékenyebb mértékben növelni, akkor nem fog menni az egész. Azonkívül olyan hihetetlen tartalékok vannak — ami az iparnál van —, hogy 8%-ot terveztünk, aztán az év végén csodálkozunk, hogy 11 és fél % lesz belőle. A mezőgazdaságban olyan hihetetlen tartalékok vannak, mi hiszünk a szocializmusban, mi nem hazudunk, amikor azt mondjuk, magasabb, fejlettebb gazdálkodási mód a szocialista nagyüzem, annak annyi mindenféle előnye van helyileg, ott azon a gazdálkodási egységen, aztán népgazdaságilag is, hogy be lehet vinni a tervezés erejét, a tervszerű termelést a 673