A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

lő ipartól vonna el szakembereket. Mivel ez így áll, azért nagyobb teljesítménnyel kell dolgozni. Más indokoltsága van, és nem ilyen egyszerű indokoltsága annak, hogy az egy főre eső teljesítményeket a tervezőirodákban növelni kell. Tehát a megállapítás, hogy növelni kell a teljesítményt, helyes. Csak ne azt az indokolást adjuk, hogy nem tudunk több tervezőt adni, mert más üzemből vonna el mérnököket. Ugyancsak a 4/a ponttal kapcsolatban merül fel egy kérdés, bár lehetséges, hogy nem ebbe a határozati javaslatba tartozik: elég sok zavart okoz az, hogy az építkezések műszaki tervekkel való ellátottsága vagy nem kielégítő, vagy a kivitelezők részéről nem kielégítő. Egyszóval a kivitelezőt nagyon zavarja az, hogy hivatkozási alap van arra, hogy a műszaki tervek nem megfelelőek, és ezért leáll vagy késlekedik az építkezés. Nem lenne célszerű azt kimondani, hogy irányt kell venni arra: a műszaki kiviteli terveket maguk a kivitelező vállalatok készítsék el, a tervezőirodák által gondosan elkészített előtervek alapján. Ezzel ti. az az előny járna, hogy az előttünk álló nagy tervezői szűk kapacitás feloldásához azzal járulna hozzá, hogy a kivitelező feltétlenül csak azokat a műszaki terveket készítené, amely még szükséges a kivitelezéshez. Gyakori eset, hogy a tervezőirodák öntik a műszaki terveket, és csak annak egy részét használják fel a kivitelezők. Másrészt a huzavonának [sic!], az egymásra való hivatkozást teljesen megszüntetnék, mert ma gyakori, hogy a kivitelezők a tervezőkre hivatkoznak műszaki tervhiányok miatt, vagy fordítva úgy elöntik fölösleges műszaki tervekkel a kivitelezőt és ütemtelenül, hogy azt nem tudja célszerűen felhasználni. Még egy javaslatom volna: a 4/e pontjával kapcsolatban szükséges lenne itt kimondani, hogy intézkedéseket dolgozzunk ki annak érdekében, hogy a beruházó és kivitelező vállalatok mellett a jövőben a tervezők is érdekeltek legyen a gazdaságos megvalósítás érdekében, hogy a tervkészítés során ez az anyagi érdekeltség arra ösztönözze őket, hogy a célnak feltétlen megfelelő, de fölösleges kivitelezési megoldásokat ne tervezzenek. Elég gyakori, nem lehet általánosítani, de elég gyakori ma még az az eset, hogy a tervez ő[k], miután anyagilag egy luxuskivitelben, vagy más megoldásban tervezett létesítményért nem felelősek, szinte sportszerűen terveznek, semmi érdekeltség nincs abban, hogy a célt milyen anyagi eszközökkel oldották meg, és ezért a kivitelezők már sokat a visszakorrigálás érdekében nem tudnak tenni. Szükséges lenne tehát valami olyan rendszer kidolgozása, amely aszerint premizálja a tervezőt, hogy a célt a legegyszerűbb eszközökkel oldja meg, és azon felül ne kapjon prémiumot. Még egy kérdésre kötelességem felhívni a tisztelt Központi Bizottság figyelmét, de ez már nem a határozati javaslattal függ össze, hogy az építőanyag-ipari termelési előirányzatok a második és a harmadik ötéves terv átmeneti időszakában olyan cement-szűkületet fognak előidézni, amely azzal a veszéllyel jár, hogy a harmadik ötéves tervben az építőanyag-hiány késleltetni és fékezni fogja. Ezért, gondolom, a tervező szervek részére belső határozatként azt kellene kiadni, hogy a második ötéves terv várható tartalékainak, a többtermelésből adódó tartalékainak a felhasználása, szétosztása területén erre nagy figyelmet fordítsanak. Az egy főre eső cementtermelés területén 1965-re majdnem az utolsó helyre kerülünk. Albánia 138 kg-ot fog egy főre termelni, Bulgária 500-at, Lengyelország 318-at, Románia 328-at, Szovjetunió 315-öt, Csehszlovákia 573-at és a Magyar Népköztársaság csak 233-at. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a harmadik ötéves terv időszakában ez az építőanyagipari szűkület lehetetlenné teszi majd számunkra, 664