A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

szemben el fogja érni a 350 millió devizaforintot. Jelenleg a kapitalista fizetési mérleg ez évi hiánya már meghaladja a 300 millió devizaforintot. Hozzá kell tennem, hogy a baráti országok felé is nagyobb a hiányunk a tervezettnél. Még ilyen fizetési mérleg mellett sem tudtuk elérni, hogy iparunk nyersanyagkészlete növekedjen, sőt igen sok anyagból, kisebb a készletünk, mint egy évvel ezelőtt. A múlt év azonos időszakához viszonyítva (azt 100-nak véve) néhány fontos anyagból készleteink a következőképpen alakultak május végére: szén 87, kohókoksz 82, külföldi vasérc 65, nyersfoszfát 89, nyersgumi 85, műgumi 74, gyapot 93, gyapjú 75, nyers marhabőr 89. Nem akarom sötétebbnek festeni a helyzetet, mint amilyen. Az említett és más hiányosságok ellenére népgazdaságunk helyzete szilárd és minden feltételünk adva van ahhoz, hogy a hiányosságokra felfigyelve, azokat megszüntessük. Ehhez azonban az szükséges, hogy ismételten figyelmeztessük elvtársainkat, a dolgozók minden rétegét és mindenekelőtt a gazdasági vezető posztokon dolgozókat: jobban szívleljék meg a kongresszuson a vezetéssel, fejlődésünk meggyorsításával kapcsolatban mondottakat. Meg kell világosan mondanunk, hogy a munkafegyelemnek és a tervfegyelemnek, valamint a takarékos gazdálkodásnak az utóbbi időben tapasztalt lazulását nem lehet tovább tűrni. Ezt a figyelmeztetést azonban csak akkor veszik komolyan, ha a fegyelem megsértőivel szemben minden esetben felelősségre vonást alkalmazunk. Nem szabad megengednünk, hogy miközben üzemeink döntő többségében a kapacitást csak egy műszakban használják ki, beruházást kapjanak egyszerű termelést bővítő célokra. Rá kell szorítani üzemi vezetőinket, hogy mindenütt, ahol a gazdaságos termelés feltételei adottak, ahol az igények jelentkeznek, szervezzék meg a kettő, illetve három műszakos munkát, mielőtt újabb beruházást kérnének. Nem kívánom folytatni a felsorolást, mivel lehet munkánkat javítani, mit kell tennünk népgazdasági helyzetünk további megszilárdítása, ötéves tervünk jobb indulása érdekében. A tennivalók általában mindenki által ismertek és kongreszszusunk megfelelően hangsúlyozta ezeket. Szakítani kell azzal a szemlélettel, hogy minden rendben van, nekünk minden sikerül. Sok szép elgondolásunkat siker koronázhatja. Ezt azonban nem elég hangoztatni, nem elég várni, vagy ebben reménykedni, hanem ezért sokkal jobban kell dolgozni. Sokkal jobban kell dolgozni abban az értelemben is, hogy gondjainkat az eddiginél is jobban megkell osztanunk az egész párttagsággal, és feladatunkat az egész párttagság, s ezen túlmenően lehetőleg az egész dolgozó nép feladatává kell tennünk. Kongresszusunk utalt rá, hogy pártmunkánkban egyre jobban előtérbe kerülnek a gazdasági feladatok. Pártszerveink és pártszervezeteink egy része azonban ezt a gondolatot még nem tette eléggé magáévá, és a gazdasági feladatokkal való törődést néha hajlandó átengedni a gazdasági szakembereknek vagy esetleg rajtuk kívül még a pártfunkcionáriusok szűk körének. Sajtónk sem mindig úgy foglalkozik a gazdasági kérdésekkel, mint kellene. Ez vonatkozik a központi és a helyi sajtóra egyaránt. Általában hiányzik ezen a téren is az erők koncentrálása. Látnunk kell, hogy munkánk sokkal jobb hatásfokú, sokkal eredményesebb lehet, ha bizonyos fontos kérdésekkel a sajtóban és a mindennapi pártéletben egyidejűleg intenzíven és ugyanazoknak a szempontoknak kiemelésével foglalkozunk. Úgy érzem, ez is — amit jelenlegi gazdasági helyzetünkről és problémáinkról mondtam — hozzátartozik az ötéves terv készítéséről adott képhez. A népgazdaság 639