A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

a mostani szakmai képzést nyújtó középiskolák számát a jelenlegiekhez viszonyítva növelni akarjuk azzal, hogy az általános gimnáziumok egy részét is szakközépiskolákká akarjuk átalakítani. Én nem akarok itt ismét külföldi példákra hivatkozni, de tudom, hogy azok az elvtársak, akik közvetlen a helyszínen vizsgálták meg pl. a Szovjetunióban ezt a kérdést, a 11 osztályos iskola három felső tagozatában folyik ez a szakmai képzés, a 9., 10., 11. osztályban, és ott három esztendő alatt el tudják érni, hogy befejezett szakmai képzést nyújt. El tudják érni. Nekünk, azt hiszem, hogy ezt a kérdést nagyon komolyan meg kell vizsgálnunk. S különben azt hiszem, hogy ennek az iskolatípusnak a növelése rendkívül fontos. Mutatja az, hogy az érdeklődés iránta nagy. Most például éppen az ilyen szakmai képzést nyújtó középiskolák iránt mutatkozik meg nagy érdeklődés a szülők körében. Ezzel nekünk nagyon komolyan kell foglalkoznunk. Abban pedig, hogy a szakmunkáskérdésnek két vagy három csatornája van Magyarországon, én megmondom, semmiféle veszélyt nem látok. Ez a tényleges helyzet alapján alakult így ki nálunk, és azt, hogy nem tudom én a szakközépiskolákon keresztül szerzett szakmunkás-képesítés bizonyos tekintetben különbözik az iparitanuló-képzésen át szerzett szakmunkás képesítéstől, az teljesen magától értetődő. De természetes az is, hogy ez majd vagy a munkában egyenlítődik ki bizonyos mértékig stb. Ezenkívül ezeknek a szakközépiskoláknak a növendékei jelentős részben vagy technikumra, vagy felsőfokú technikumra, vagy ha a felsőipari iskola elnevezést tartjuk, ott tanulnak tovább, és technikusokká képezik magukat. Felvetődött itt többféle változatban az ütemterv kérdése és ebben több más probléma. Az is, hogy csínján bánjunk a kérdésekkel, tartsuk be a fokozatosságot, kísérletezzünk. Én azt gondolom, hogy nekünk ezt az iskolareform-tervezetet realizálni másképpen nem is lehet. Ha jobban megnézzük a kérdést, máris azt mondhatjuk, hogy idáig is azt csináltuk, és ha még jobban megnézzük a kérdést, azt is mondhatjuk, hogy máris benne vagyunk a reformterv realizálásában, amikor semmiféle törvény még nincs. Mert az, hogy már 1050 iskolában folyik a politechnikai képzés, azonkívül valami 170 középiskolában 5+l-es rendszerünk van, ezek a reformtervek megvalósításának a részei. Máris benne vagyunk, én megmondom, még ezeket a kísérleteket is a reform részeinek tekintem. Benne vagyunk ebben, és minden előrehaladásunkban ezt a módszert akarjuk követni. A szakközépiskolákkal kapcsolatban is azért tesszük ezt a javaslatot, hogy 1965-ig csak kis részben alakítsuk át a technikumokat középiskolákra, mert ez alatt az idő alatt mi nagyon sok tapasztalatot szerzünk, és 65-ig elsősorban az általános gimnáziumokat akarjuk átalakítani. Ez lesz a mi fő munkánk, az általános gimnáziumok átalakítása 5+l-es rendszerű iskolákká, és csak kis részben a technikumokat szakközépiskolákká. A technikumoknak szakközépiskolákká való kiépítése az döntő részben 1965-től 1970-ig fejeződik be. Lesz nekünk egy csomó tapasztalatunk, s fogunk is kísérletezni. Megnézzük, hogy milyen tapasztalataink lesznek, de én azt hiszem, hogy helyes irányban keressük a megoldást. És mi a nyilvánosság elé léphetünk azzal a javaslatunkkal, hogy vezessük be a szakközépiskolai képzést. Felvetődött itt sok olyan kérdés, amely az irányelveknek bizonyos részletkérdéseivel foglalkozik. Mindenekelőtt a túlterhelésnek a kérdése. Megmondom, elvtársak, mi ezt a kérdést, a túlterhelésnek a megszüntetését se egyik napról a másikra, de azt is mondhatnám, hogy egyik évről a másikra nem tudjuk megoldani. Összefügg ez az iskolarendszerünkben végbemenő változásokkal is, az 5+l-es 625