A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Még egy gondolatot a továbbképző iskoláknál, ez a tananyaggal kapcsolatos. Nem teljesen kialakult, hogy pontosan hogy is akarjuk ezeknek a továbbképző intézeteknek a tananyagát, én egy dologra utalnék, amellett, hogy a továbbképzés jellegét hangsúlyozzuk tananyag szempontjából, talán érdemes lenne azt is szem előtt tartani, hogy ez a korosztály, amely a továbbképzőre jár, a legproblematikusabb korosztály, 15-16 éves fiatalokról van szó, ezt is — túl a továbbképzés szempontjából — talán tananyagban és tantervben is érdemes lenne szem előtt tartani. Végezetül, elvtársak, egyetlen egy kérdést, ez a korszerű tananyaggal, illetve a túlterheléssel kapcsolatos. Több felszólaló elvtárs utalt rá, néhány gondolatot én is elmondanék ezzel kapcsolatban. Evek óta bárhol, bármikor, bármilyen fórumon, ahol a pedagógiai és közoktatási kérdések szóba kerülnek, a túlterhelés központi kérdésként szerepel. Mennél többet beszélünk erről, lehet, hogy most túlzok, de a helyzet annál inkább nem változik. Esetenként talán romlik. Itt van pl. ez az 5+1 oktatási probléma, ami szerintem nagyon jó forma, egészséges. Nálunk is bevált, annak ellenére, hogy mikor bevezettük, néhány üzemigazgató nagyon tiltakozott ellene, azonban a gyakorlatban ennek az a hátulütője, hogy sajnos nem egy esetben ez az 5+1 ott lényegében 6+1-et jelent, vagy legalábbis megközelíti a 6+1-et, lényegében nem csökken a fiatalok túlterhelése, ellenkezőleg, emelkedik. Én egyetértek azzal, amit Benke elvtársnő elmondott, hogy az ok itt a szaktanárok ellenállásában van, Viszont szerintem a helyzet ténylegesen megérett arra, hogy a minisztérium az agitáción túl most már olyan konkrét intézkedéseket is hozzon, amellyel letöri ezt az ellenállást, és valóban megszünteti a túlterhelést. Helyes lenne az előterjesztésben külön hangsúlyozni azt a törekvést, amely a túlterhelés leküzdésére irányul, esetleg ennek néhány konkrét módszerét is érdemes lenne megmutatni, annál is inkább, mert szerintem ezt a közvélemény várja, és ezzel sokkal jobban tudnánk mozgósítani magukat az érdekelt szülőket is ennek a tervnek a végrehajtására. FRISS ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az előterjesztéssel is, a határozati javaslattal is általában egyetértek. Most csak azokról a pontokról akarok beszélni, ahol véleményem szerint a javaslat, illetve az előterjesztés szövege vagy nem egészen pontos, vagy nem egészen helyes, vagy nem elég világos és egyértelmű. Az első ilyen pont, az a ma már olyan sokat emlegetett pont, hogy ma már olyan szakgimnáziumokat létesítsünk, amely a középfokú általános műveltséget és szakmunkát, illetve szakképesítést nyújt. Benke elvtársnő és Valkó elvtárs felszólalása után hajlamos vagyok azt hinni, hogy részben csak a megfogalmazás pontatlanságáról és nem egészen egyértelműségéről van szó. Különösen ezt a pontot vitatták eddig, azt hiszem, legtöbben, én magam részt vettem már több mint egy éve az erről folytatott vitában, mégis azt hiszem, hogy teljesen igaza van Kádár elvtársnak abban, hogy nincsen egészen végig átgondolva. Nem is azzal az igénnyel szólok hozzá, hogy én most végigvigyem a gondolatot, csak azzal, hogy valamivel hozzájáruljak a tisztázáshoz, ahhoz, hogy pontosabban fogalmazzunk. A nehézségek azok részben magából a tárgyból fakadnak, tehát abból, hogy elég bonyolult feladatokat jelent ez a képzés. Bonyolult feladatokat több szempontból is. Figyelembe kell venni, hogy részben már a jövő számára készítünk elő, tehát úgy kell nevelni, hogy az a nevelés részben a fejlettebb technikát szélesebb körben alkalmazó korban is megfeleljen. Figyelembe kell vennünk, hogy a technikánk egy jó része még elég hosszú ideig alapvetően azonos marad a maival. Figyelembe kell vennünk 619