A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ennek az oktatási reformnak az egyik alapvető célja az, hogy egy bizonyos időn belül megoldjuk a marxista-leninista világnézeti oktatás és nevelés kérdését. Mert úgy gondolom, és senki sem állítja, hogy ez ma már meg volna oldva, vagy, hogy ma már közel állnánk ennek a megoldásához. Persze ma azt sem lehet megmondani, hogy ez mikorra sikerül. Öt év múlva lesz-e, vagy nyolc év múlva, vagy tíz év múlva lesz az, amikor azt mondhatjuk, hogy megoldottuk. Valószínű, már leraktuk a szocializmus, a szocialista társadalom alapjait, és már teljes gőzzel benne vagyunk a szocializmus felépítésében, ez a kérdés még nem lesz teljesen megoldva. Itt van az a három elv, amelyet felállított Kállai elvtárs. Az egyik azt mondja, hogy a cél az élet, az oktatás és a nevelés összekapcsolása. Ez nagyon helyes. Hogyha mi ezt helyesen megoldjuk — ezt Kádár elvtárs igen jól megformulázta —, akkor majd nagyot lépünk előre a marxista-leninista világnézeti oktatás és nevelés terén. Tehát az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása, vagy az oktatás és az élet összekapcsolása. Ez az, amiről szó volt mostan. Ha minden adottság megfelel a szükséges eszmei, a szükséges világnézeti oktatás és nevelés irányának, azt lehet mondanom, ezzel a dolog elindult. Igen ám, csakhogy van ennek a dolognak egy feltétele, ami nincsen biztosítva. És ez az oktató káderek megléte. Az oktató kádereknek a minősége. Persze, erről nagyon realisztikusan beszélt Kállai elvtárs. Habár volt olyan is benne, közbeszólás formájában, hogy nagy lépést tettünk előre az oktató káderek területén, a pedagógusok területén már most jó a helyzet. Volt olyan észrevétel is, hogy ma már lényegében nem a régi káderek, oktató káderek fogják végrehajtani ezt a reformot, hanem az újak. Valóban a többségük már az új káderek lesznek ezek. Azonban én azt hiszem, hogy itt valami nagyon rózsásan nem kell tekinteni a helyzetet, mert az úgy van, ahogy Kállai elvtárs is mondta, hogy a pedagógusok többsége ma még idealista irányzatú. Elvtársak, ezzel ki lett mondva az igaz helyzet. Ezeknek a pedagógusoknak kell nevelni az ifjúságot általános iskolai, középiskolai és felsőoktatási síkon. A dolog persze úgy néz ki, hogy nem jutunk előre, de az élet visz bennünket előre, és az oktatásnak és a gyakorlati munkának, a gyakorlatra való nevelés kérdésének az Összekapcsolásával előbbre megyünk ezen a téren. Szerintem az előterjesztésben is már, és különösen a dolgoknak a megvitatásában több szó kell hogy essék arról, hogy a pedagógusok nevelésével, oktatásával és nemcsak továbbképzésével, hanem képzésével, átnevelésével — de ezt a kifejezést nem kellene használnunk, mert ezzel megbántanánk valószínűleg elég széles rétegét az oktató kádereknek — kell foglalkoznunk. Erről valamit kellene mondani már az előterjesztésben, hogy hogyan csináljuk ezt. Hiszen a tanítóképzőkben, a Pedagógiai Főiskolán, akik tanítanak, valószínűleg nem materialisták, vagy nem marxisták. Tehát, akik ma tanítják a fiatalokat, azok a fiatalokba nem oltanak be valóban marxista-leninista nézeteket, amelyek olyan szilárdan élnének bennünk, hogy ők aztán ezen az alapon nevelnék, oktatnák a fiatalokat az iskolák különböző fokozatain. Ez a helyzet. Tehát ezt a kérdést, a pedagógusok oktatását, nevelését, képzését, sőt átképzését szerintem fel kellene vetni, és feladata lenne a pártszervezetnek, meg az illetékes állami szerveknek, tanácsszerveknek, hogy rendszeres foglalkozásokat biztosítsanak a pedagógusoknak. Persze aztán itt szóba jön a tankönyveknek a kérdése, a különböző jegyzeteknek a kérdése, amelyeket különböző tananyagokból a pedagógusok kezébe adnak és aztán a megfelelő ellenőrzés kérdése. Vagy ha valóban az egyik cél a marxista-leninista világnézeti nevelés terén való előrejutás ebben a reformban, akkor ennek a feltételét elsősorban a pedagógusoknál megteremteni. Mert ott van nacionalizmus, 604