A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

helyes dolog. 1959-ben azon leszünk, hogy nagyobb tervet teljesítsen a kohó- és gépipar, 12%-kal van a terve megemelve, de kevesebb túlórával. Nehéz helyzet ez, elvtársak. Azt megmondhatjuk, hogy a munkások túlnyomó többsége szívesen túlórázik, és harcol érte, mert a kereset növelésének ez legális módja az ő számára. Ugyanekkor mi, a szakszervezetek, ellene vagyunk a túlórának, mert tényekkel be tudjuk igazolni azt, hogy a balesetek abban az üzemben, abban a munkakörben növekednek, ahol a munkások túlóráznak, különösen ott, ahol egy dolgozó nagyobb mennyiségű túlórát, vagy egy kisebb kollektíva nagyobb mennyiségű túlórát teljesít abban a hónapban. Ezt a pár gondolatot csak azért említettem meg, hogy lássuk azt, hogy vannak olyan problémák, amelyeket nekünk meg kell oldanunk. Ennek a dokumentumnak a 6. oldalán az a/ pont

74 foglalkozik az újítómozgalommal. Lényegében az a mondanivalója a tömegek számára, mert hisz ez megjelenik, hogy gyorsítani kell az újítómozgalmat. Elvtársak, a mi újítómozgalmunkban nagy lehetőségek vannak akkor, ha az újítómozgalom iránya egy üzemen belül helyes. Egy üzemen belül a műszaki fejlesztésnek terve van. Lényegében az új technika alkalmazása menet közben, termelés közben: ez a műszaki fejlesztési terv. De nagyon sok üzemünkben a beadott újítások, ha összességében nézzük, nem ezt a feladatot készítik elő, hanem olyan területen jelentenek újítást, amely a műszaki fejlesztéssel nincsen összhangban. Ezért jó volna, ha a dokumentumban erre hivatkoznánk. A másik az, hogy Kádár elvtárs azt mondta, hogy tudunk rendeletet gyártani. Véleményem szerint: nem tudunk. Elvtársak, tavaly tizenkét szakszervezet tartott újítási konferenciát.

75 A Szaktanács megtartotta a II. újítási kongresszust.

76 Ez azt jelenti, hogy legalább 5000 újítóval tanácskoztunk. Mi jött ki? Hogy a jelenleg érvényben lévő újítási rendelet nemjó. Akadályozója és fékezője annak, hogy mi tömegesítsük az újítási mozgalmat. És hol tartunk ma? Ma nekünk, vezetőknek, a kezünkben van egy rendelettervezet, és majd most fogunk vitatkozni azon, hogy mi legyen, vagy mi ne legyen benne. Nem kielégítő ez, elvtársak. Bátrabban és gyorsabban kell haladni, és ha egyszer újítási konferenciák, kongresszusok feltárják azt, hogy nem jó az a rendelet, ami megvan, gátol, és nem előreviszi a fejlődést, akkor nagyobb léptekkel kell előremennünk ezen a téren. Vagy itt van a Munka Törvénykönyve, már két és fél éve készítjük. Jelenleg már ott tartunk, hogy megvan a Munka Törvénykönyve, ami a Minisztertanács elé megy, de a Munka Törvénykönyve végrehajtási utasítása, amit a Munkaügyi Minisztérium kidolgozott, az olyan messze van a szakszervezet álláspontjától, mint Makó Jeruzsálemtől. Hát, ha ebbe megint nem nyúlnak bele, akkor megint két évig fog tartani a birkózás, mire végre-valahára elkészül egy munkatörvénykönyv, amely az üzemekben megkönnyíti a bérvitákat, egyéb dolgokat, amik jelenleg megvannak, és amelyeket a munkatörvénykönyv ki nem adása miatt nem tudunk megfelelőképpen végrehajtani. Már külön tudós kell, aki meg tudja mondani, hogy a Munka Törvénykönyve melyik paragrafusa van érvényben, melyik paragrafusa nincs érvényben. Ezen szerintem változtatni kell, és bátrabban kell hozzáfogni a dolgokhoz, de nemcsak hozzáfogni, hanem következetesen végig is kell vinni ezeket a dolgokat. Még szeretnék szólni a szocialista munkaversenyről. A dokumentum 8. oldalán foglalkozik lényegében a szocialista munkaversennyel. Ott a következő mondat olvasható: „Az ellenforradalom leverése után újjászülető munkaverseny alapjában véve megszabadult a korábbi évek hibájától." Ez igaz, de ez az igazságnak csak az 51