A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hisszük, indokolt, hogy az ilyen középkáderek képzése főiskolán történjék. Annál is inkább, mert a jelenlegi technikumok ezt a feladatot nem tudják megoldani. Azoknak nagy része, akik technikumot végeztek, elmennek és dolgoznak mint szakmunkás. Horváth elvtárs feltette a kérdést, hogy milyen terhet ró ez a népgazdaságra? Ami ennek az egész reformtervnek az iskolaépítéssel kapcsolatos részét illeti, kb. a helyzet az, amit én nagy vonalakban érintettem. Ezt ki lehet számítani. De megmondom, e pillanatban, azt hiszem, semmiféle matematikus nem tudná kiszámítani azt, hogy a reformnak az a követelménye, hogy az életre, munkára neveljük a gyerekeket, az üzemekben tanműhelyek felszerelése, a népgazdaságra milyen terheket róna. Ezt nem lehet kiszámítani. Egyet tudnék ehhez csak hozzátenni, azt, hogy örvendetes módon a társadalmi összefogás és segítés olyan mértékben nyilvánult itt meg, hogy tényleg egész minimális mértékben, vagy az ossz anyagi eszközökhöz viszonyítva kis részben van csak szükség ilyen költségvetésre. Az üzemek maguk is segítenek a tanműhelyek felszerelésében, patronálnak iskolákat, aztán maguk terveznek tanműhelyeket az üzemekben stb. Sok helyen nagyon szép műhelyeket rendeznek be. Ami pedig ezt a szakmunkáskérdést illeti, megismétlem, hogy nálunk azok a szakmunkások, akik mint ipari tanulók üzemekben dolgoznak tanoncidejük alatt, aztán iparitanuló-iskolát végeznek, és ezek a szakmunkások, akik majd ezekben a szakközépiskolákban, szakgimnáziumokban végeznek, azok mint szakmunkások meg tudják állni a helyüket. Például most is az a helyzet, hogy akik a technikumokat elvégezték, többségükben mint szakmunkások helyezkednek el, és csak két évi gyakorlat után jutnak el oda, hogy technikusokká válhassanak. Mint szakmunkások jobban meg tudják állni a helyüket. A szakközépiskolákban, mint mondottuk — éppen a napokban is beszélgettünk erről —, növelni akarjuk a gyakorlati képzést. Úgyhogy ezeknek a követelményeknek feltétlenül meg kell lenni. CSERGŐ JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság, kedves elvtársak! Az előterjesztett oktatási reform fő irányelveivel egyetértek, és egyetértek Kállai elvtárs előadásával is, kivéve a szakgimnáziumokra vonatkozó részt, amihez hozzá kívánok szólni. Helyesnek tartom azt a nagyon fontos célkitűzést, amit az előterjesztés is hangsúlyoz, és Kállai elvtárs is többször aláhúzott, hogy az általános műveltség megszerzése, illetve növelése szempontjából további intézkedéseket kell tenni, és egyetértek azzal is, hogy az ifjúságot fokozottabb mértékben neveljük a gyakorlati élet megszeretésére, a munka szeretetére. Egyet lehet érteni azzal is, hogy olyan átszervezést kell végrehajtani az oktatás irányításában, amely biztosítja az egységes pedagógiai elvek érvényesítését. Helyes az az elv is, az a célkitűzés, hogy az általános iskolákban 1965-ig be kell vezetni a politechnikai oktatást. Az is helyes, hogy az iparitanuló-képzésben most — legalábbis ebben az előterjesztésben és a Kállai elvtárs előadásában — az iparitanuló-képzésben különösebb formában, különösebb változtatásokat nem kívánunk végrehajtani. Az az elv is helyes, ami a felsőoktatás reformjával foglalkozik. Tegnap Kállai elvtárssal elég hosszan beszélgettünk a szakgimnáziumok problémáiról. S el szeretném mondani a Központi Bizottságnak, hogy bennünk bizonyos aggodalom van olyan szempontból, hogy a szakgimnáziumokban négy esztendő alatt meg lehet szerezni egy szakmát — ezt különösen a gépiparra értem —, és el lehet érni egy érettségizett színvonalat. Ezt a kettőt mi megnéztük óraszá569