A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

azokban az üzemekben is, amelyekhez iskolákat kapcsolunk. Ezeket az összegeket a népgazdaság csak fokozatosan tudja előteremteni. Vannak szervezési nehézségek is. Az iskolák üzemekhez kapcsolásánál az ipar mai területi elhelyezése okoz gondot. Budapesten és a nagyobb ipari városokban az iskolák és üzemek összekapcsolása könnyebben megoldható, de még itt is komoly tanulmányozást érdemel annak az eldöntése, hogy egy-egy iskolában milyen szakmát, vagy a szakmák milyen csoportját vezetjük be, figyelembe véve az adott ipari lehetőségeket, a népgazdaság igényeit, valamint a szülők és a fiatalok igényeit. A maradi gondolkodásmód leküzdésének nehézsége is jelentkezik még. Számolni kell azzal, hogy a fizikai munka bevezetése az iskolában bizonyos ellenállást vált ki a maradi gondolkodású szülők között. Az a régi szemlélet, hogy a középiskolai érettségi menlevél a fizikai munka elől, és „úriemberré" tesz, még a szülők egyes rétegeiben, különösen a kispolgári szülők között megvan. Ezért a felvilágosító szónak, a meggyőzésnek e téren nagy szerepe van. A régi, megszokott leküzdésének nehézsége is jelentkezik. Bizonyos ellenállás fog mutatkozni — és már mutatkozott eddig is — az ipari vezetők részéről. Természetes, hogy az iskola és az üzem összekapcsolása új feladatokat ró az ipari vezetőkre. De e feladatok elől nem szabad kitérniök, azokat vállalni kell, mert ezt kívánja az egész társadalom érdeke. Mivel a középiskolai szakmunkásképzés azonnali teljes bevezetésére azonban még nincs mód, az ipari tanulóképzés mai rendszere fennmarad. A reform azonban megszünteti a mostani MTH-iskolák

10 zsákutca jellegét, s lehetőséget ad az MTHiskolákat elvégzett fiatal szakmunkásoknak arra, hogy tanulmányaikat a megfelelő különbözeti vizsga letétele után a középiskola felsőbb osztályaiban folytathassák. A reform középiskolákra vonatkozó része érinti a mai technikumokat is. A technikumok létrehozása tíz évvel ezelőtt helyes lépés volt. Ez az iskolatípus eredményes munkát végzett, bár a maga elé tűzött célt: az irányító poszton dolgozó szakmai középkáderek — tehát a szakmunkás és mérnök közötti helyet betöltő — káderek nevelését maradéktalanul nem tudta megvalósítani. Most azt javasoljuk, hogy a technikumokat fejlesszük tovább, s emeljük azokat főiskolai szintre, egykét-három éves főiskolákká a szakmák jellegének megfelelően. A javaslat szerint a jelenlegi technikumok egy részéből szakgimnáziumokat létesítünk, s más részéből pedig kifejlesztjük az érettségire épített főiskolai jellegű technikumokat. Ezek már megfelelő szakmai középkádereket adnak az iparnak. A reform-irányelveknél az egyetemekkel kapcsolatban a következőket szeretném kiemelni. Az egyetemeken az élet és iskola kapcsolatainak megjavítását elsősorban a hallgató választott szakjának megfelelő irányú termelési gyakorlatok jelentik. E területen is voltak viták, s olyan elképzelések, hogy a fizikai munkát itt is elsősorban mint nevelési tényezőt kell felfogni, s ezért nem feltétlen fontos, hogy az a hallgató szakmájának megfeleljen. Nekünk az a javaslatunk, hogy mivel az egyetemeken a jövőben már olyan hallgatók lesznek, akik politechnikai és szakmai képzést is kaptak az általános és középiskolákban, s mivel az egyetemre nem közvetlenül a középiskolából, hanem egy-két évi fizikai munka után mennek a hallgatók, a hangsúlyt a választott szaknak megfelelő üzemi, kórházi, mezőgazdasági, bírósági és iskolai termelési gyakorlatokra kell helyezni. 563