A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

az ügyet szolgálod, csakhogy én más szemüvegen nézem a dolgot esetleg, meg Te is gyakorlatilag. Elvtársak! Karcagon évek óta öt szövetkezet termel. Más az államnak nem ad el, csak ez az öt szövetkezet. Túrkevén ugyanaz a helyzet, három szövetkezet birtokolja a határt, és az ad el gabonát. Lényegében semmi változás nem történt hosszú évek óta, ugyanazok a szerződtető vállalatok, emberek felvásárlók jönnekmennek. A dolog úgy néz ki, arról nekem kell meggyőzni az ottani járási titkárt, hogy mennyi gabonát kell tisztességesen beadni az államnak, a prémiumot pedig 10 ezer forint számra felszedik ezek az emberek. Félre ne értsenek az elvtársak, nekem nem kell prémium, de erkölcstelennek tartjuk, és elrontunk vele egy csomó becsületes embert. Mert mit csinálnak? Behozzák 100 vagonos tételben — a Vörös Csillag, meg a Lenin termelőszövetkezet — a gabonát, elkönyvelik, és felveszik érte a prémiumot munka nélkül. Felmerül az emberben, nem kérik-e tőlünk egyszer számon azt például, hogy az egyik oldalon a szükség megkívánja, hogy bizonyos új szerveket hozzunk létre, de a baj az, hogy ugyanakkor nem érzi az ember, hogy máshol fölöslegessé válnak szervek, emberek, ott pedig csökkentsünk. Itt van például a megyei beruházási iroda. Elindult, úgy tudom 15 fővel, néhány rövid hét alatt 45-re duzzadt fel. Ha összeszámolnánk a megyén belül működő gyapjú, meg stb. szerződtető embereket — pedig hát birkája, néhány tucat háztáji birkán kívül csak a termelőszövetkezeteknek van —, egy hadsereg lenne. Sok helyen hallja az ember, hogy úgy néz ki, mintha ezeknek a szerveknek a termelésre befolyása lenne. Én felelősségem tudatában kijelentem, hogy Szolnok megyében ezeknek az embereknek a termelésre semmiféle befolyása nincs. Bárkijöjjön, és vizsgálja meg. Nincs befolyása, mert ő semmi mást nem csinál, csak adminisztratív dolgokat intéz, elmegy, szerződéseket köt a tsz-elnökkel x vagon vagy tonna gabonára, húsra stb. Elvtársak! Hónapok óta küszködünk ezzel a kukoricával; hogy a háztájiból kukoricát kereskedelmi eszközökkel összegyűjtsünk, tessék, menjenek ők is utána. Most ott vagyunk, hogy kezünkbe kell vennünk a tsz-en keresztül a tsz-parasztok háztáján lévő felesleges kukorica összegyűjtését. Lelkileg felkészítettem az apparátust, hogy azért csak legyetek nyugodtan, a prémiumot csak ott fogják felvenni az év végén tíz és tíz ezer forint-számra. Én három dologban foglalnám össze azt, hogy ez a soklépcsős irányítás, a mezőgazdaság szakmai és gazdasági irányítása milyen következményeket von maga után. A megye, ezek az apró kis járások. Most már olyan a helyzet, hogy ahány község, annyi termelőszövetkezet, az még valamilyen formában a községet is érinti, de lényegében ha egy tsz-be, a községbe három lépcsőn jut le, rendkívül lelassítja. Ha lemérjük, hogy azt, amit mi elindítunk, akár felső útmutatás, akár saját magunktól, három hét, amíg leér a tsz-be. Elvtársak! A panaszkodás nem jó, a pártmunka olyan, hogy amíg fizikailag tudja az ember, csinálja, tiszta szívből, ha nem, akkor félreáll. De fáj az embernek, hogy akkor, amikor annyi energiát beleölünk a közbeeső szerveknek a felkészítésébe — állítom, hogy amíg a járási tanács embereit felkészítjük egy akcióra —, ha azzal az erővel nekifognánk közvetlenül a tsz-ekbe kimenni a megyétől, abba a tényleg nem nagyszámú tsz-be, ugyanazzal az energiával, amivel őket felkészítjük, és a siker még nincs biztosítva, azzal a tsz-eket felkészítenénk. Losonczi elvtársra hivatkozom megint, látta. A felszólaló járási emberek kevésbé hozzáértőén tudták megfogni, mint azok a szövetkezeti elnökök, akik felkészültek. O, amikor felszólalt, mondta, hogy 30 mázsa, de én 36-ot termeltem az elmúlt évben, s annak volt 491