A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ponti vonatkozásban Kádár elvtárs utalt, és megyei vonatkozásban Putnoki elvtárs vetette fel. Valószínű, előrebocsátom, hogy a mi módszerünkben is hiba lehet, de jelenleg az a helyzet, hogy a konkrét, gazdasági szervezőmunkának tulajdonképpen összes lényeges, sőt részletkérdése is a megyei pártbizottságnál, ill. járási pártbizottságnál koncentrálódik. Ha nem megy a felvásárlás, nekünk kell intézkedni. Ha nem teljesítik a kukorica vetésterveket, nekünk kell közvetlenül belenyúlni, a pártapparátus mozgósításával is, és ez meglehetősen sok energiába kerül. Itt a munkamegosztás azt hiszem nemcsak központi szinten, de megyei szinten is, érzésem szerint, a jelen és a soron következő szakasznak is lényeges elvi kérdése. A kettős feladattal kapcsolatban ezt a gondolatot folytatnám tovább. Nálunk is probléma van, mind mindig, a kukorica, a burgonya vetésterület biztosításában és a sertésfelvásárlás biztosításában. A termelőszövetkezetek által eddig elkészített tervek nem hozták össze a megyei átlagot. A megyei pártbizottság ezért nem fogadta el az eddigi tervezést, és visszaadtuk, hogy újra kell csinálni. Párton belül érvényt tudtunk szerezni annak a szemléletnek, hogy kommunista nem közelítheti meg a kérdést másként, csak úgy, hogy a terveket teljesíteni kell. De ennek gyakorlati végrehajtása bizony sok nehézségbe ütközött. A kukorica esetében csak egy problémát vetek fel. Tsz-elnökökkel is vitatkoztunk erről, hogy növelni kell a kukorica vetésterületet. Hogy szorítsuk őket a sertéshizlalás felé is. De jelenleg a tsz nem rendelkezik közös takarmányalappal, és ha ők hizlalni akarnak ebben az évben, akkor abból a kukoricából, amit ősszel törnek, kukoricát nem fognak aratni, vagy nem fognak hizlalni. Ez azért lényeges, mert nálunk a kukorica vetésterületet növelni csak a tavaszi árpa rovására lehet. És ezért tartanak ki több helyen a tavaszi árpa mellett, hogy már nyár során a hizlalási terveket teljesítsék. Nem mondom azt, hogy elfogadjuk ezt az álláspontot, sok ilyen típusú szemlélettel kell ténylegesen megküzdenünk. Ami a sertés felvásárlást illeti, 62 ezer db az idei tervünk, az 5-6 ezerrel több, mint az elmúlt esztendőben volt. Mindent elkövetünk, hogy teljesíteni tudjuk ezt a tervet. Azonban őszintén meg kell mondani itt a KB előtt, hogy előreláthatóan mi ezt a tervet teljesíteni nem tudjuk. Többet fogunk adni 56 ezer darabnál. De hogy 6 ezerrel tudjuk-e emelni, most a fejlődés után a hízottsertés leadását, ezt pillanatnyilag nem tartjuk megoldottnak. Ezzel kapcsolatban felvetődik a javaslat, amenynyiben reális, kérem, az elvtársak gondolják meg. Szarvasmarhából az elmúlt évben 17 000 mázsával adtunk többet, mint a terv volt. Az idén is lehetőség van a szarvasmarha jelentős túlteljesítésére. Nem lehetne-e esetleg a megyei terveknek bizonyos módosítását végrehajtani, annál is inkább, mert tudomásom szerint néhány megyében egy ellenkező előjelű probléma tapasztalható, tehát ott a sertés teljesítése könnyebb, és a szarvasmarha okoz nehézséget. Kérem, ezt a realitást nézzék meg, vizsgálják meg illetékes elvtársak. A beruházásokkal kapcsolatban. Fehér elvtárs referátumában szóvá tette, hogy bizonyos véleményeltérés mutatkozott egyes megyebizottságok részéről az állatösszevonás kérdésében. Mi is azokhoz a megyékhez tartozunk, amelyek vitát folytattunk a Mezőgazdasági Osztállyal. A vita lényege az volt: egyáltalán nem volt, ma sincs olyan tervünk, hogy az állatállományt úgy vonjuk össze, hogy az az állatállomány leromlásával járjon. Nem akarjuk karámba, meg egyebekbe összeterelni a szarvasmarhákat. Viszont eleve nem tudjuk elfogadni azt, hogy kint maradjon a háztájiban a közös szarvasmarha-állománynak akárcsak 40-45%-a is. Ez egy olyan sorrendiséget követel meg a maga számára, hogy kíséreljünk meg mindent, 483