A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

rossz anyagi gazdálkodása. Most nem tudok itt jelentést tenni arról, hogy hány olyan termelőszövetkezetünk van, akik nem dolgoztak jól, akiknél nem 15 mázsa volt a kukorica, hanem 5 mázsa. De ez az egész, ez a 4500 termelőszövetkezethez képest egészen elenyésző, és éppen azért úgy döntöttünk, hogy azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek saját hibájukból nem jól dolgoztak, mérleghiányosak és keveset tudnak osztani, azoknak mi nem adunk semmit. Be kell tartani itt is azt, hogy ki mennyit dolgozik, annyit egyék. Az anyagban van egy olyan kifejezés is, hogy a szervezéstől elmaradt a megszilárdítás. Én ezt nem tartom igazságosnak azért, mert először is a Központi Bizottság azt határozta októberben, hogy a kettőt együtt kell vinni. Mi ez alatt az idő alatt a zárszámadástól, a tervezéstől kezdve egy sor dolgot csináltunk. Most nem az FM-ről beszélek, hanem a községektől egészen a FM-ig. Szóval ez egy időben folyt. A megalakult termelőszövetkezeteknek a szervezése - aki ezt ismeri, az tudja, hogy nem lehet szervezni és megszilárdítani egy időben; amikor megvan a szervezés — a mi tapasztalatunk azt mutatja, és a jelentés is írja —, közgyűlést hívtak össze, rögtön elhatározták a különböző munkákat, és elkezdtek dolgozni. Hogy a megszilárdítás színvonala elmaradt a szükségestől - ez igaz. Én azért is említem ezt meg, elvtársak, mert egyszerű falusi kommunisták ezrei dolgoztak ebben a munkában, éjt nappallá téve, és nagyon rosszul hatna, ha ezt olvasnák. Ne olvassanak ilyen igazságtalan dolgokat. Legyen az igazságosan bent. 1959-ben — említettem — a sikerek mellett volt olyan dolog is, amit nem hajtottunk végre, és volt egypár új jelenség is. Az elsők között említem, hogy a felvásárlási tervet nem tudtuk végrehajtani, csak 96%-ban. Fontos cikkeknél, kukoricánál, burgonyánál, kenyérgabonánál. Mind a háromnak más a jellege. A kenyérgabonánál, ha száz százalékra teljesítjük is a felvásárlási tervet, akkor sem elég, azért mert a szükségletek nőnek, és visszaesett múlt esztendőben a kenyérgabona vetésterülete. A burgonyánál felvásárlási hiba történt 1958-ban, és el is spekuláltak a parasztok. A kukoricánál pedig az van, hogy inkább húst ad, mint kukoricát. Én ezt azért mondom, hogy ne ítéljük el a parasztokat, mert ők tartalékolnak, szerződött állataik vannak. Úgyhogy ha helyesen látjuk a termelést, ebben az évben jobban tudunk előremenni. A kenyérgabonával kapcsolatban ebben az esztendőben öt és fél százalékkal kevesebb a vetésterület, mint a múlt évben volt, ugyanakkor a felvásárlási tervünk magasabb. Tehát nekünk mindent el kell követnünk — reméljük, jó időjárás lesz, a műtrágyát, amelyről szó volt, megkapjuk —, hogy a maximális termésátlagot ki tudjuk hozni. Az ez évi tervünkhöz még az szükséges, hogy biztosítsuk az arányokat. A felvásárlásnál a főbb mezőgazdasági cikkek 70%-át a szocialista szektor adja, és 30%-át adja az egyéni szektor. Ez bennünket arra kötelez, hogy a növénytermesztésben érjük el a paraszti vetési arányokat, ez a kukoricánál országosan öt százalékkal többet jelent, mint a múlt évben, és a burgonyánál 3,6%-kal többet. Ha a paraszti arányok megvannak, és a termelőszövetkezetek termésátlagai, a termelési fölény, amiről beszélünk, akkor a növénytermesztésben nehézségeink nem lesznek. Az állatokkal azonban már nehezebb a helyzet. Abból az anyagiakból, ami a rendelkezésre áll, a tehenek 40-41%-át tudtuk elhelyezni. 8 megyével tárgyaltunk eddig, nagyon fontos állattenyésztő megyékkel, és örömmel jelenthetjük a központi Bizottságnak, hogy a megyék olyan vállalásokat tettek saját erőre, hogy úgy néz ki, hogy a teheneket mind el tudjuk helyezni a közösben, háztájiban nem fog maradni, ezenkívül ami a kocát illeti, annyi kocát fognak beállítani, hogy a sertés 475