A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

lehetne egymástól teljesen választani, mert megmondom őszintén, hogy jönnek ilyen rendelettervezetek az FM-ből, és sokszor az ember nem tudja, hogy az mostan kell, vagy nem kell, mi van azzal, miért találták ki, vagy gondol rá valaki, hogy vannak ilyen kérdések, hogy a gabona vetésterület csökkenése, s ha ezzel az FMben nem foglalkoznak, hogy mi ez, meddig megy, mit kell csinálni, hogy álljon meg, vagy csökkenjen tovább, de a hozamának megfelelően csökkenjen, vagy növekedjen, ki fog azzal foglalkozni, most senki sem fog azzal foglalkozni, vagy vannak olyan előterjesztések, hogy a szőlő, vagy miféle telepítés érdekeit meg kell védeni, ez eszmei dolog, vagy amit 70 éve nem oldottak meg, és nem pusztul bele az ország, ha még két évig nem oldják meg, ugye azt nekünk 1959 őszén hozzák az asztalra. Mikor nekünk még egyelőre más dolgunk van. Ennek a rendeletnek olyan ágasbogas kérdései vannak, hogy végül az sült ki, hogy a járási tanácselnök mondja meg az egyéni parasztnak, hogy melyik nap szüreteljen. Az isten tud ilyesmivel foglalkozni. Az FM-nél nagyon sok az olyan tudós és vezető ember, akinek van egy meghatározott feladatköre, és az nagyon helyes, hogy ő azzal foglalkozik, mert ugye minden ember azt hiszi — helyesen —, hogy az a világ legfontosabb dolga, amit ő csinál. Ott van olyan ember is, aki legszívesebben szőlővel ültetné be az Akadémia u. 17.

68 ház tetejét is, mert ő a szőlő embere. A Magyari elvtárs meg minket is keresztezne, ha rajta múlna, ez a szokásos tudós szakember elfogultsága, de hogy aztán abból valami lényeges mezőgazdasági feladat ne maradjon ki, amivel foglalkozni kell, ez énszerintem a minisztérium legfőbb vezérkarának a feladata. Lehet, hogy nyolc-tíz ember között nincs búza szakember, aki a búzáért harcol, és ilyen nincs is nagyon. Ezt az FM-nek kell biztosítani. Ahogy itt a feladatok többékevésbé ismertek lesznek, melyek szakszerű megoldásával a politikai szervek még nem tudnak foglalkozni, és még sokáig nem tudnak, ezt viszont az FM oldja meg. Mert, elvtársak, megmondom, hogy egy reszketés az élet, ha ezek nincsenek megoldva. Hogy tudunk mi nyugodtan ülni a helyünkön, és azzal foglalkozni, hogy a parasztok jóindulatát így vagy úgy igazgassuk, bizalom meg másik bizalom, ha nem tudjuk, hogy közben a mezőgazdasági termelés kérdései helyesen napirenden vannak. Ugyanez vonatkozik egyébként az árutermelésre is és a felvásárlásra is. Őszintén szólva a KB is egy kicsit elhanyagolta a felvásárlást, a megyei pártbizottságok és a járási pártbizottságok is, mindegyik hallgat, és mi jött ki belőle, nehézségek. De ezt a szakszerveknek kötelessége napirenden tartani és követelni a politikai szervektől, hogy ahol társadalmi segítség kell, ott az meglegyen. De ne várják fordítva, hogy majd a politikai szervek fogják kidolgozni ezeket a szakkérdéseket. Ezeket ne várják. Ezekre szerettem volna a figyelmet felhívni, Egyébként a régi nóta, mindenki végezze a maga dolgát. Mert nem tudom én, mondjuk a Szénási elvtárs nem fogja eldönteni, hogy a négyzetes vetés, vagy a Kolbai-féle ikersoros vetés a jobb, ő majd megmondja nekünk, hogy kell törvényesen dolgozni, a másik embernek pedig a másikat kell megmondani, és ha ennél valaki kiesik, és mondjuk például, hogy ha a Földművelésügyi Minisztérium nem végzi el azt, amit neki kell elvégezni, akkor tönkremennek az összes elképzelések, ami a mezőgazdasági munkáknál van. TÖMPE ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Ténylegesen nehéz meghatottság nélkül beszélni azokról az eredményekről, amelyekről a beszámoló szólt. Különösen nehéz minekünk, akik ezen a területen dolgozunk. Mi erre az útra emlékszünk, nem akarok itt ismételni, de azért az a tény, hogy 1958 decembere óta, amikor ez a viharos ülés volt,

69 és tisztáztuk mindazt, 469