A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

azt a következtetést vontam le, hogy fokozni kell a termelőszövetkezeti pártszervezetekben azt a helyes módszert, hogy bátrabban forduljanak a termelőszövetkezeti tagokhoz. A tömegpolitikai munkával kapcsolatban azt is tapasztaljuk, hogy erősödik az a tendencia, hogy a megyei és a járási pártbizottságok is a vezetőkön, a tsz-vezetőkön keresztül akarnak mindent megoldani. Azt hiszem, elvtársak, ez nagy veszélyt jelenthetne a termelőszövetkezetek politikai megszilárdítása szempontjából, mert hiszen nagyon fontos, hogy a vezetőket úgy tanítsuk meg dolgozni, hogy a termelőszövetkezetek tagjainak aktivitását, politikai, termelési és egyéb aktivitását napról napra növeljük. Találkozunk olyan nézetekkel, hogy most a meggyőző munkára már a megszilárdítás után különösebb szükség nincs, mert úgyis a barázdában dől el minden. De hogy mi lesz abban a barázdában, mi terem ebben, hogy termelünk, hogyan állanak a termeléshez a termelőszövetkezeti tagok, igenis ez nagyon komoly politikai, kulturális meggyőző munkát igényel. És persze, hogy be kell vinni az állatokat, teheneket, kocsit, mindent, de arra is kell gondolni, hogy az emberekkel többet foglalkozhassunk, mert hiszen ezer és ezer apró-cseprő politikai, kisebb jellegű probléma foglalkoztatja őket. Ha ezekre választ adunk, akkor az esetek jelentős részében elősegítjük, hogy a viszony a termelőszövetkezethez javuljon. Vagy pl. tapasztaljuk azt is, elvtársak, hogy azt mondják egyik-másik helyen: Hát igen, mi bíztunk az egyéni parasztokban, hogy belépnek a termelőszövetkezetbe, tehát most már majd vezetjük őket és irányítjuk. Azt hiszem, ez nem helyes dolog. Vezetni és irányítani kell, de úgy, hogy meghallgatjuk az embereket, bízunk az emberekben. A bizalom nemcsak akkor kellett, az előlegezett bizalom a mi részünkről, a vezetés részéről, a pártszervezet részéről, amíg egyéni paraszt volt, és ezt úgy fejeztük ki határozatainkban, hogy bízunk abban, mert hiszen a holnap termelőszövetkezeti parasztját látjuk ebben a parasztban, hanem most is bízunk a termelőszövetkezeti tagokban, még azokban is, akik ma talán nem állnak megfelelően a munkához, mert a mi nevelőmunkánk, szervezőmunkánk eredményeképpen ezek az emberek pár éven belül becsületes termelőszövetkezeti parasztok, jó munkások lesznek. Ezért tehát a bizalom a mi részünkről továbbra is nagyon lényeges kérdés ebben a nagyon fontos társadalmi, politikai harcban. Úgy gondolom, elvtársak, hogy a termelőszövetkezetek pártszervezetei és előttünk valóban a termelési feladatokra való mozgósítás áll a központban. De azt hiszem, pont ez ad lehetőséget arra, hogy a termelőszövetkezet tagjait bevonjuk ebbe a munkába. Ne egyszerűen arra alapozzuk a termelést, hogy nagyszerűen két-három agronómus kialakította tervünket, és majd menni fog minden, hanem ha kukoricát akarunk többet termelni, akkor vitatkozzunk a tsz-parasztokkal, ha az öntözéses gazdálkodást akarjuk kiszélesíteni, akkor velük tárgyaljuk meg, ha munkaversenyről van szó, akkor ne csak a vezetők tudjanak arról, hanem a tagság is tudjon róla, vagy ha építkezésről van szó, bátrabban kell a termelőszövetkezeti tagokra apellálni, és a mozgósításba őket bekapcsolni. Én egyetértek azzal, hogy a sajtó, rádió az elmúlt hónapokban a párt politikájának megfelelően dolgozott, abban igaza van Horváth elvtársnak, hogy a kezdeti időszakban ingadozás volt, de miután figyelmeztette őket a párt, szerintem a párt vonalának megfelelően dolgoztak. Az is igaz, hogy egyik-másik kérdésben véleményem szerint nem helyes politikai, agitációs munkát végzünk. Többek között én szeretnék egyet-kettőt felsorolni. Egyik a gépvásárlás. Tegnap a csornai járási pártbizottság egyik vezetője elmondta, hogy, elvtársak, én olvastam a Népszabad459