A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

értem alatta elsősorban —, amely megmutatkozott abban, hogy a megalakulástól kezdve azonnal hozzáfogtak a munkához, amely a mélyszántásnál, a tervezésnél s a pénzösszeadásnál is megnyilvánul. Pl. a gépvásárlás és egyéb területen is megnyilvánul. Mi ezt nagyon pozitívnak tartjuk. A másik észrevételünk a szervezéssel kapcsolatos túlkapásokkal, hogy feltétlenül fontos az, hogy a Központi Bizottság megkövetelje — így szeretném aláhúzni —, hogy fellépjünk a túlkapásokkal szemben, mert nagyon nagy kárt okoz politikailag. Minálunk Ortiloson

50 volt ilyen durva eset, nemcsak Ortilosban, hanem a csurgói járásban és azon túl is,

51 komoly károkat okozott. Mikor aztán felléptünk ellene, kizártuk, leváltottuk a funkcióból, megyei és járási vezetők kinn voltak több napig, bocsánatot kértünk, és megmondtuk, hogy nem ez a párt politikája, nemcsak Ortilosban változott meg a hangulat, hanem a környéken is, mert mondták, hogy lám fellépnek, a párt nem ért egyet az ilyen túlkapásokkal. Véleményem szerint tehát minden túlkapás ellen fel kell lépni, mert ez erősíti a párt tekintélyét. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a KB titkárával, Fehér elvtárssal és más elvtársakkal vitánk volt, a megyét illetően. Azért mondom, hogy szerencsés helyzetben, mert akkor nem értettünk egyet az ő állásfoglalásukkal, azt világosan meg is mondtuk a fent lévő elvtársaknak.

52 Viszont szerencsés helyzetben azért, mert ettől kezdve a megszilárdítással tudtunk foglalkozni. Mert amíg gondolkodtunk, töprengtünk rajta, és láttuk, hogy alapjában véve helyes célt mutattak az elvtársak, és jót akarnak a megyének, és hogy a pár ezer hold nem oszt és nem szoroz, hogy pár évig kint van még a megye területéről. így azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy a megszilárdítással kapcsolatban a kulcsemberekkel szót értsünk. Sok új vezetőt választottak, aki azelőtt nem is volt tsz-elnök, sőt tsz-ben sem volt, brigádvezetőt, tsz-elnököket és egyebeket. Elértük azt, hogy 700 brigádvezetőt keresztülvittünk [sic!] egyhetes tanfolyamon, a párttitkárokat kéthetes tanfolyamon és a tsz-elnököket is kéthetes tanfolyamon. Alaposan előkészítve, ahol a megyebizottság vezetői vezették ezeket a tanfolyamokat és a megyei tanács vezetői. Az volt a tapasztalat, hogy nagyon jó volt, mert úgy csoportosítottuk, hogy tapasztalt brigádvezetőt és új brigádvezetőt vettünk [sic!]. Úgyhogy ha másra nem, csak tapasztalatszerzésre használták ezt, akkor is nagyon pozitív hatása volt ennek. Amit fontosnak tartottunk, a közvetlen segítségnyújtás. Jól bevált, hogy nem mindegyik régi tsz-ből, csak azon tsz-ekből, ahol megfelelő az elnök, az agronómus és a könyvelő, ezeket megkértük, hogy nyújtsanak segítséget az újonnan alakuló szövetkezeteknek. Megmondom, hogy nem a mi agyunkban fogamzott ez meg, hanem készítettünk egy tervet, és tőlük kértünk véleményt, hogy hogyan tudunk segíteni az új termelőszövetkezeteknek. Azt javasolták, hogy ők elmennek, mert saját bőrükön érezték, hogy mit jelent a megindulás. Ezeket az elvtársakat egy két napos tanfolyamon bizonyos meghatározott cél érdekében kiképeztük, és elmentek. A következőkben nyújtottak segítséget: a tervek elkészítésében, hogy azok reálisak legyenek, mert tavaly a bőrükön érezték, hogy nem voltak reálisak. A leltár elkészítésében, mert a tapasztalat azt mutatja, különösen a marháknál és egyebeknél kevesebbet mondtak be, mert tudják, hogy mit jelent, ha több marad ki, de tudják, hogy mi a tsz vagyonába bemenő, [sic!] Segítséget nyújtottak a munkaszervezetek kialakításához. A munkaszervezetek meg voltak papíron, de ők összehívták ezeket az embereket, megmondták, hogy mik a brigádok feladatai, és átadták tapasztalataikat. Zömében már a területhez való rögzítést is el tudták végezni vagy 30 községben ezek az emberek. 449