A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

mányhoz a tanácsi apparátus dolgozóinak, elsősorban szakembereknek fizetésrendezésére vonatkozó javaslatot. A vezetés megoldásán kívül ugyancsak nagyon fontos teendő, hogy a közös munkaszervezetet mielőbb megteremtsék mindenütt, s a tavalyi késedelmeskedés e téren ne ismétlődjék meg. A tavaszi munkák közeledésével sürgős feladat a földrendezés idejében való elvégzése. Örvendetes, hogy a múlt hét végéig 710 községben már befejezték a földrendezést, 656-ban pedig folyamatban van. A nagy táblák kialakítására irányuló helyes törekvésben az utóbbi hetekben tapasztalható egészségtelen tünet is, amely ellen fel kell venni a harcot. Elég sok helyen ugyanis bizonyos „egyesülési", pontosabban „egyesítési" láz figyelhető meg: más szóval túl nagy, 6-8-10 ezer holdas termelőszövetkezeteket kívánnak létrehozni. A legtöbb helyt ezeknek még egyáltalán nem ért meg a feltétele. Ily mamut-szövetkezetekhez ugyanis igen jó főagronómus s még ezenfelül két-három, sőt négy agronómusra is szükség van, amit mai helyzetünkben nem tudunk biztosítani. Éppen ezért le kell inteni azokat a forrófejűeket, főleg apparátusbelieket, akik kellő feltételek nélkül, meggondolatlanul mamut-szövetkezetek alakítását erőltetik. A belső szervezeti élet kialakításában nagy gondot kell fordítani az alapszabály, a 7-es törvényerejű rendelet, a 3004/2. számú kormányhatározat alapos ismertetésére a tagság körében. Ezzel kapcsolatban többek között most kell rendezni és világos választ adni a belépett parasztoknak az aratás kérdésére. A tavalyi zavarok elkerülése végett — közgyűlési megállapodás alapján — arra kell törekedni, hogy a behozott őszi gabonaféléket közösen arassák le. A beékelődött egyéni parasztokkal pedig meg kell egyezni, hogy az őszi gabonavetésüknek megfelelő területet lehetőleg a tábla szélén kapják meg learatásra. Vagy pedig, ha ez nem sikerült, ott arassák le gabonájukat, ahol elvetették. Mindezt írásba kell foglalni és majd be is tartani. A törvénytelenséget e téren is szigorúan kerülni kell, mert ez az ősszel újból kedvezőtlenül hatna ki a vetési kedvre az egyéni parasztok körében. Eligazítást kell adni a tagságnak az öreg parasztok kérdésében is. A termelőszövetkezetbe lépett idős parasztok egy részének helyzetén sokat segített a nyugdíj bevezetése,

31 úgyszintén a földjáradék fizetésének rendszeresítése.

32 Távolról sem hozott azonban elfogadható megoldást az olyan idős parasztoknak, akik előrehaladott koruk miatt a szükséges tízéves várományi időt

33 már nem tudják ledolgozni a tszben, s akiket eddig — belépésük előtt — földjük használata fejében tartottak el. A Politikai Bizottság e heti ülésén

34 megtárgyalta az ilyen idős, csökkent munkaképességű, tsz-be lépett parasztok helyzetét, s úgy találta helyesnek, hogy valamivel tovább kell menni a múlt évi októberi központi bizottsági határozatban rögzített célkitűzésnél. A Politikai Bizottság úgy látja helyesnek, hogy a csökkent munkaképességű 70 éves idős férfiak és 65 évet betöltött idős nők számára a földjáradék fizetése, a háztáji föld mellett várományi idő nélkül havonta 260 forint öregségi járadékot

35 kell fizetni a nyugdíjalapból az Országos Nyugdíjintézettől. Ugyanezt a havi járadékot kapják meg ezentúl az OMBI-sok

36 is, és a szövetkezeti nyugdíjat pedig az eddigi havi 315 forintról fel kell emelni 350 forintra. (Kádár elvtárs: Még nem határoztak, maradt 315 forint.) Felmerül a kérdés, miből fedezzük ezt az újabb, kétségkívül sok tízmillió forintra rúgó kiadást? Ennek anyagi alapját a termelőszövetkezeteknek kell viselniök olyan formán, hogy a termelőszövetkezetbe bevitt földterület minden aranykoronája (de holdanként legfeljebb 16 aranykorona) után 2 forintot, a tsz által használt állami tartalékföld minden aranykoronája után pedig 3 forintot kell 437