A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

országok függő viszonyban vannak velük szemben. Nekünk arra is törekedni kell, hogy ez a világhelyzet e tekintetben is megváltozzék, és minden lehetőség megvan arra, hogy valahány esztendő múltán ne legyen a világon olyan kisebb vagy közepes ország, amely függő viszonyban legyen az USA kormányától, vagy más hasonló kapitalista kormánytól azért, mert az rendelkezik gabonával, és ők pedig nem. Világosan körvonalazva lett tehát a két nagy cél: a nép jobb ellátása, amelynek része, hogy az ipar számára is megtermelje a mezőgazdaság azt a nyersanyagot, amelyre szükség van stb., és a szocialista társadalmi rendszer győzelméhez a világméretű versenyben körvonalazva lett a célhoz vezető út. Itt első helyen szerepelt természetesten] az, hogy ennek a tevékenységnek a kibontakozását, ennek a célnak a megvalósítását csak a szocialista mezőgazdaság tudja megoldani. Ennek hangsúlyozása annyiból volt jelentős és hasznos, mert a részt vevő országok egy részénél a szocialista átszervezés már megtörtént, egy részénél folyamatban van, megint másnál még kezdeti stádiumban van. Csak a szocialista mezőgazdaság, annak magasabb fokú szervezettsége, a kizsákmányolás megszüntetése a mezőgazdaságban, gépesítés, pártvezetés, a proletár államvezetés - ezek azok az eszközök, melyeken keresztül ezek a célok elérhetőek. Feltétel természetesen a mezőgazdasági kultúra általános színvonalának feljebb emelése, amely jelentkezik a gépesítésben, a termelékenység javításában, műtrágyaellátásban és sok minden egyébben, ami a mezőgazdasági kultúrát magasabb színvonalra emeli. Végül, ennek részeként utalás történt arra, hogy nálunk a szocialista országokban milyen lényeges különbség van az ipar és a mezőgazdaság állapota között. Ugyanakkor a szovjet oldalról saját viszonyaikat világították meg, de hát ez érvényes minden más országra. Világosan megmondták, hogy a Szovjetunióban a szocialista ipar a szervezettség rendkívül magas fokát érte el. Egységes terv szerint dolgozik, egyik gyár kiszolgálja a másikat, együttműködés van, fejlett káderek vannak az iparban, és a munka úgyszólván már megy zökkenő nélkül. A munka színvonala állandóan és rendszeresen emelkedik, és ehhez viszonyítják — a Szovjetunió viszonyairól van szó — a Szovjetunió mezőgazdasági állapotát, a termelés szervezettségi fokát, a mezőgazdaságban úgyszólván anarchikus viszonyok vannak. Ott nem tízezer munkás van egy blokkban, ahol a mérnök irányítja őket, és megy a termelés, hanem ott külön-külön atomizálva élnek az emberek, és végzik a maguk munkáját, és a szervezettség viszonylag alacsony fokú. Ezt nagyon meggyőzően bizonyították és magyarázták: ez az oka annak többek között, hogy jelenleg például a Szovjetunió Kommunista Pártja, maguk a Szovjetunió Kommunista Pártjának funkcionáriusai is, személyileg valóban lényegesen többet foglalkoznak a mezőgazdaság kérdésével, a kolhozparasztokkal, a falvak látogatásával, agitálásával, mint az iparral, holott a nemzetgazdaságon belül az ipar súlya sokkal nagyobb. De itt van az a viszonylagos lemaradottság, amit be kell hozni, és óriási szerepe van a párt, a kormány és a munkásállam egyéb szervei vezetésének, szervezésének és a meggyőző munkának. Erről Hruscsov elvtárs el is mondott egy nagyon szép anekdotát, ami azokban a napokban történt meg, február l-jén volt a moszkvai területi pártértekezlet — ne haragudjanak, hogy ilyen részletekre kitérek, de ezek mind érdekesek, és a képet kiegészítik —, ahol ő részt vett, ő valahol az elnökségben ült egy fiatalasszony mellett, aki megkérdezte Hruscsovot, hogy maga ismer engem. Hruscsov azt mondta: ne haragudjon, én magát nem ismerem. Látszott a nőn, hogy meg van nagyon sértve, és haragszik. A nő bemutatkozott, hogy ilyen, olyan Anyiszimova vagyok, egy kiváló élmunkás a textiliparban, és 418