A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

parasztokkal, akik még be se léptek a szövetkezetbe, még folyt az agitáció, és már azt kérdezték, hogy ki lesz az agronómus, hogy XY-t adjuk-e agronómusnak, mert ha a falu szocialista lesz, egy húszholdas gazda nem tudja gazdaságilag irányítani, tehát jó agronómust kell adnunk. Nem akarnak—jellemző ez — a középparasztok hitelt igénybe venni. Ennél persze van egy olyan dolog is — Dobi elvtárssal beszélgettem, ő is mondotta —, hogy független akar lenni még az államtól is. Még gondol arra is, hogy valamikor feloszlottak szövetkezetek, és megterhelték őket az adóssággal, és ez végeredményben pozitív dolog, hogy ő a saját lábán akar kezdeni, és nem állami hitellel. A közös állományt illetően a cél: istállók, de csak azért, hogy a közös állatállomány meglegyen, hogy a tejtermelés emelkedjen, és így tovább. Olyan jelenségek vannak, hogy abból a vagyontárgyból, amit bevisz a szövetkezetbe, amit a szabályok szerint 20-35%-ig kell a közös alapba befizetni, Győr megyében és Veszprémben nagyon jellemző, hogy nem a 20%-ot, hanem a 30-35%-ot választja, szóval magasabban járul hozzá. És ezen túlmenően még van valami nagyon fontos dolog. Mi azt mondjuk, hogy az élet segít megoldani különböző problémákat, amiket az irodában nem tudunk megoldani. De ez nem így van, elvtársak, nem az élet segít, a parasztok segítenek. És ha ez így van, mondjuk meg világosan, a parasztok segítenek abban, hogy hogy oldjuk meg a szőlőnek a bevitelét. KÁDÁR elvtárs: Az absztrakt élet?... TÖMPE elvtárs: Azért mondom Kádár elvtárs, mi nyugodtan, bizalommal támaszkodhatunk a parasztságra, és ők segítettek nekünk megoldani pl. istálló, a közös állomány kérdését. Amíg nincsen istálló, a közösbe nem bírjuk vinni az állatokat, és Győrben meg Veszprémben az elvtársak a beszélgetések során a parasztokkal azt alakították ki, hogy amíg nincsen közös, ott marad a háznál, a járandóságot leadják, a tartásért megkapják a tejet, és majd amikor meglesz a közös, akkor fogják bevinni. Aki ismeri az elvtársak közül közelről ezt a problémát, látja, hogy milyen kiváló átmeneti megoldások vannak. Vagy a szőlőnél hogy oldjuk meg ezt a kérdést, hogy mennyi legyen a háztáji? A veszprémi szőlősgazdákkal a veszprémi elvtársak kialakították azt az álláspontot, amit mi a pártnak és a kormánynak, a PB-ülésen és a kormány megfelelő ülésén felelősséggel javasolni tudtunk. És ezt így lehetne még folytatni. Azért az se akármi, hogy pl. ezek a szövetkezetek, amelyeknek egy jó része még nem tud munkaegységre közösen dolgozni, azt mondják: az elnöknek, aki az ügyünket képviseli, valamiből élnie kell, és a szövetkezetben megbeszélték, hogy fejenként 20 Ft-ot befizetnek, és ebből összejön 1500-1600 Ft, hogy az elnök rendesen megélhessen addig is, amíg munkaegység alapján megkapja a fizetését. Ez az egyik oldal. Mit csinálnak az egyéniek, elvtársak? Nagyon tüzetesen és körültekintően vizsgáltuk ezt a dolgot. Az állapítható meg: készülnek a tavaszi munkára, folyik a trágyakihordás, a szerződések, a növénytermelési szerződések rendben folynak, 180-190 000 holdon kötött cukorrépa-szerződés már 197 000 holdnál tart, nem nagyon nagy, de a túlteljesítés jellemzi a helyzetet. Ezenkívül olyan nagy az egyéni parasztok műtrágyaigénye, hogy nem tudjuk kielégíteni, a hibridvetőmag-csere, ami új dolog, ebben a hazában, 80%-nál tart, és van olyan a paraszt gondolkodásában — amely véleményem szerint még nem általános, de erősíteni kell —, hogy kihasználom a gazdaságom, lehozok, amit tudok, de azért úgy dolgozom, hogy jövőre esetleg mint tsz-tag ugyanezen a földön jól dolgozhassak. Érdemes azon gondolkodni, hogy hogy vélekedik most a paraszt, és ezen pozitívan segíteni a politikai munka során. De ugyanakkor hiba lenne homokba dugni a fejünket bizonyos kedvezőtlen vonások fölött. Ezek a öt)